Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 4. szám - Sümegi György: Gy. Szabó Béla Homokvilága körül
Sümegi György Gy. Szabó Béla Homokvilága körül Bodor Miklós festőművész, a Duna-Tisza köze rajzolója emlékére Hegyek közül, Erdélyből, a Dunántúlról az Alföldre pottyant embernek a síkvidék csupa talány, még a tekintete sem tud megkapaszkodni a dombok ormain, hanem csupán a mélyülő tágasság, a ráboruló hatalmas ég és a síkság vékony csíkját érzékeli bizonytalankodva. De mi van amögött, ahogy a hegyek, dombok hátánál lévőt legalább a sejtések szintjén már gyerekkorától próbálta elképzelni. Persze, hogy a hegyeket nem tudta megfogni, csak elérni lehetett, a lábukhoz jutni, de aztán újabb hegy, domb, más látvány hívta. De mindig tudta, hogy van a hegy mögött tovább. De mi van, mi lehet a sík, az alacsony horizontra íródó jegenyék sora mögött. Vagy előtte, valójában milyen a sík, a rónaság, az Alföld? Milyen volt/lehetett a 19. századi, amikor a művészetek fölfedezték, és milyen a 20. századi Alföld arca? S milyen a művészetben hagyott lenyomata, milyen a képzőművészetek Alföldje (síkja, homokföldje, rónája, kinek hogy tetszik). Tizenhat évig éltem az Alföldön (Mezőtúron egy év katonaság, Debrecenben öt év egyetem, Kecskeméten tíz év munka), és mindig hunyorogva, kissé bizalmatlanul figyeltem a „nagy sömmit" (Tornyai János festőművész kifejezése), a körülölelő Alföldet. Szülőhazám, Somogyország lankás dombjai hívtak, azok láttán támadt bennem mindig valami megfoghatatlan otthonérzés, amikor a búcsújáró hely Andocsnál, vagy a valamikori járási székhely Igáinál, a tetőn, vagy Törökkoppány felől, a Koppány völgyébe értem. Vagy átmentem a donneri hídon, kaposi utcákat jártam. Az Alföldön gyüttment maradtam annak ellenére, hogy művészettörténészi munkám jelentős hányada Kecskeméthez, a Duna-Tisza közéhez köt. Néztem, vizsgáltam - gyakran szemkáprázva az erős napfénytől - eleven érdeklődéssel a síkvidéki tájat. Családi kirándulásaink (a Csalánosba, Bugacra, a Holt-Tiszához stb.) mintha mindig közelebb vittek volna a tájhoz, ám talán a rejtélyt is fokozták egyúttal. Kérdéseket görgetve: milyen az Alföld valójában, hogyan ismerhető meg lényege, a tájé s a benne élő emberé, története, szokásai, hogyan rajzolódnak ki karakterjegyei. Talán a művészet segít megérteni. Milyen az Alföld művészeti topográfiája? De lássuk előbb, mi a topográfia. Ennek legelső jelentésköre: helyrajz, valamely terület (ország, vidék, helység stb.) leírása. A földrajzi fogalomhasználatban: a föld felszínének és alakzatának fölmérésével és ábrázolásával foglalkozó tudományág. A művészeti topográfia: egy-egy vidék műtárgyainak, műemlékeinek a leírása, illetve magának a vidéknek, nagytájnak megrajzolása, jellemző elemegyüttesekben történő képi (rajz, festmény, fotó stb.) visszatükrözése. A topográfiából az embert, a választott tájban élő történelmi személyiséget és a közembert sem lehet kivonni, 104
