Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 4. szám - Miskolczy Ambrus: Román-zsidó identitásviták: avagy Mihail Sebastian "kettős élete"

puskaporos légkörben nem jó tréfálni, pedig Sebastian csak azzal az iróniával élt, amely szerinte a demokrácia fölénye, és hiányzik a diktátorokból. Vajon Nae Ionescu nem értette volna, hogy ez a korabeli legionáris ideáltípus paródiája? Vagy úgy gondolta, az „egyszerűek" biztatásnak tekintik. O maga pedig valóban biztatott a Dúca elleni fellépésre. Ez ugyanis azzal érdemelte ki a bosszút, hogy a választások előtt a Vasgárdát törvényen kívül helyezte, és nem indulhatott a választásokon. Sebastian vasgárdista szimpátiái és cinizmusa mellett érv az is, hogy úgy nyilatkozott: „mindegy", hogy véresek voltak a választások vagy sem, az eredmény ugyanaz. De hát nem volt igaza? A választási verekedések napirenden voltak, a pártoknak még különítményeik is voltak erre a célra. A „mindegy" keserű diagnózis, és egyben vádirat a rendszer ellen, amely valósággal intézményesítette a verekedést.

Sebastian liberalizmusellenessége a liberálisok politikájának elvetése. Ennek hagyományai vannak. A konzervatív kultúrkritika az egész román liberális politikát „tartalom nélküli formának" tartotta, a liberálisok által intézményesített politikai életet pedig cirkusznak. Nae Ionescu ehhez a hagyományhoz kapcsolódott, akkor is, amikor 1927-ben mélyen elítélte a „Keresztény Diákok Szövetségiét a nagyváradi zsinagóga lerombolása miatt: „Egy imaházat lerombolni a lelki sivárság legelszomorítóbb jele. Lerombolni egy zsinagógát kifejezetten az Ótestamentum megtagadását jelenti, az Ótestamentumét, amely az evangélium alapja, megtörik Isten egyházának a kontinuitását." Nae Ionescu pedig ezzel szimbolikusan megtörte a liberálisok által oly hosszan fenntartott politikai antiszemitizmus folyamatosságát.

A nemzetiségeket asszimiláló és bedaráló liberális államgépezettel szemben Nae Ionescu a soknemzetiségű romániai valóság elfogadására intett, és a történelmi Magyarország felbomlására figyelmeztetett. Sebastian olyan ortodox románt látott Ionescuban, aki „a »románság« (romänie) fogalmát a szeretet, a megértés és az igazságosság cselekedetévé alakítja". Kár, hogy ezt Sebastian kihúzta védiratából, bár a lényeg benne maradt.

1935-ös vádiratában teljes joggal írhatta: „Ma nehéz egyenruha nélkül közlekedni az eszmék világában. A kritikai szellemnek sohasem volt egyenruhája. Civil. / Mindig is óvakodtam az abszolút igazságoktól, amelyeket fegyverviselési engedélyként hordanak a zsebben. Arra törekedtem, hogy megőrizzem szerény, de szilárd jogom ahhoz, hogy a dolgok árnyalatait és különbözőségeit felfogjam. Nem vagyok partizán, mindig disszidens vagyok. Nem bízom csak a magányos emberben, de benne nagyon bízom." Úgy tűnik, olykor partizánkodott, de valóban nem volt partizán. Amit igazán szemére lehet vetni, az az, hogy vádiratának kéziratát maga megcsonkította, vagy hagyta, hogy megcsonkítsák, mert lehet, hogy melodramatikusnak tűnt, pedig nem az: „Magányos emberek pártjáról álmodom, amelynek nincsen székhelye, nincsen programja, nincsenek mandátumai, nem tart gyűléseket. A magányos ember felelős ember. Az intranzigencia ott kezdődik, ahol az ember úgy dobálózik kővel, hogy rögtön elbújik a másik háta mögé."

Szemére lehet vetni, hogy nem vette komolyan a korabeli román politikai erők jobb- és baloldali beosztályozását? Megjátszotta volna-e magát, hogy nem tud különbséget tenni a jobb- és baloldal között? „Üres szavak, megfelelő kötelezettségek nélkül, a román »bal« és »jobb« a legkülönbözőbb kompromisszumokat és a legfantasztikusabb ellentmondásokat foglalják magukban. A politikai tartalom hiánya személyes őszinteség hiányával párosul, ami megfosztja azokat a szavakat minden valós értelemtől. Égre kiáltó a különbség a szavak és a tettek között, teljes az ellentét aközött, ahogy az emberek írnak és ahogy élnek. Botrányos vagyonnal rendelkező demokraták, ragyogó nagyvilági karriert befutó szocialisták, mulatozó temperamentumos teológusok - túl tele van társadalmunk ilyen példányokkal ahhoz, hogy higgyünk az ő »demokráciájukban«, »szocializmusukban« és »ortodoxiájukban«. Milyen

97