Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 4. szám - Miskolczy Ambrus: Román-zsidó identitásviták: avagy Mihail Sebastian "kettős élete"

és frivol Nae is megszólalt, de kihúzta: „A dolgok megismerése nem jelenti azok siettetését. A legjobb megfigyelési pont nem a generálisé, hanem közkatonáé. Fiúk, csak azt akarom mondani, hogy a realitásokat nem tudod kívülről megismerni, úgy tekintve, mint valami előadást, ami hatalmad alatt áll, ellenkezőleg, alá kell magad vetned nekik, velük menve. így találhat ki a filozófia, ami módszer, magyarázatokat, számomra a filozófia csak a dolgok megfejtése. A világ nyitott könyv. Ha tudsz olvasni, akkor olvass. Ha nem, légy filozófus."

Ezt a beszédet talán azért hagyta ki Sebastian, mert túlságosan is jellemző volt Nae Ionescura. Alighanem komolyabb Professzor kellett a regénynek. De a hagyományos formális logikát kárhoztató Professzor megszólalt a könyvben: „a logika az intuíció rendszerezése". A politikai gazdaságtan előadások is autentikus Nae Ionescu-megnyilvánulásokként hatnak, megtudjuk: értékrendszerünk mélyen mesterséges, a monetáris válságok a régi világ összeomlását jelzik, nem a pénzügyi rendszer omlik össze, hanem egy történeti rendszer, egy egész struktúra, túl sok absztrakcióval élünk, elveszett a föld a lábunk alól, az életformák elembertelenedtek, azt „hittük, hogy köztünk és az élet között mi döntünk", ezt Descartes hitette el velünk, ezért most mi fizetünk. „Félek attól, hogy eljött az egyszerű emberek ideje. Azaz egyáltalán nem félek. Orvendek ennek. Láttuk, az értelem mit tudott tenni és hová visz minket. Most bűnbánóként, megkeseredve, három évszázad fáradtságával visszatérünk az egyszerűség és az élő élet erdejébe. / Ezt obskurantizmusnak hívják. Annál jobb."

Érdekes, hogy Sebastian regényének első változatában még nem szerepel a Professzor fiziokratákról szóló előadása. Ebben a fiziokratizmus romantikus, fantaszta tévedés, de alapgondolata „helyes", mert „gazdaságuk a földről indul és oda tér vissza. íme egy paraszti eszme, egyszerű életeszme, a biológiából jön, a hétköznapi ember egyik legtermészetesebb intuíciója. " Es ha „mi irányt vesztettek, felleljük egy napon ezt az igazságo t, amely visszavisz a földre, ez mindent leegyszerűsít, és új rendet teremt, nem olyat, amelyet mi találtunk ki, hanem olyat, amilyen belőlünk sarjadt." Ma mindez zavaros metafora halmazként hathat, de a káosz és bizonytalanság légkörében reményt kínáló emberi szóként hatott. 1929-ben a regény naplóírója mérnökként dolgozik egy angol kőolajkitermelő vállalatnál, amely viszont erősen károsítja a környezetet, a szilvafák nem teremnek, a Professzor pedig a szilvafák pártján agitál az iparosítás ellen. 1933-ban két nagy probléma került előtérbe: az antiszemitizmus és a diktatúrát megelőző forradalom. A parasztok szétverik a szondákat, a csendőrök belelőnek a parasztokba. A Professzor triumfál: „Tíz évig a szondák beszéltek, most a szilvafák beszélnek." A nép nevében szól: „Egy egész történelmet égettünk le, nem három szondát." A szondák szimbólumok, a modem román történelmet jelképezték. Szimbolikus tevékenység az is, hogy a mérnök naplóíró ennek a Professzornak épít házat a snagovi tó partján. El is készült, úgy tűnt, hogy a Professzor otthon érezte magát benne. A regény vallomással zárni: „Öröm építeni és még nagyobb, ha az ember megválik attól, amit felépített. El fogjuk felejteni egymást én fehér snagovi villám, te azért, hogy mindennap élvezd a széles ablakokon át besütő a napot, én azért, hogy új falakat emeljek, jókat, amelyeket szintén átadok a feledésnek. íme, itt válnak el útjaink: az vagy, amit magamnak álmodtam, hogy én leszek - egyszerű dolog, tiszta és nyugodt, minden évszaknak egyaránt nyitott szív." Ez a vallomás figyelmeztetés is: a fehér villa legyen menedék, a belső béke otthona.

A regény szereplői a mai olvasó számára élő és beszélő panoptikumként jelennek meg. Megismerjük a bolygó zsidó alakját megtestesítő könyvkereskedőt, aki a gettóban látja az igaz Izraelt, és otthonában ott található a világirodalom jiddisül. Megismerjük a cionista zsidót, aki új hazát megy alapítani. Megismerjük a kommunista zsidót, aki dandyként öltözködik, proletárforradalomra készül, a börtönben már valósággal ebben is él. Csakhogy a Kétezer év óta könyvkereskedője, amikor a gettót védi, nem kevésbé „intoleráns", mint a cionista vagy a kommunista, „aki mindkettejüket szidja. Az abszolútum a közös hibájuk." A magyar zsidóval szemben, aki minden hazai megaláztatás ellenére magyar, már inkább

86