Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 1. szám - Lengyel András: A "kifordult tény-: egy modernitásalakzat geneziséhez: Kosztolányi, Cholnoky Viktor és A Hét

Ám ő nem egyszerűen egy muszáj-cikket írt az adódó tárgyról, jól-rosszul teljesítve a feladatot, hanem olyan cikket írt, amely - túl a közvetlen aktualitáson - az árvíz mélyebb okait és természetét is megvilágította. Mindebből szempontunkból persze nem az az érdekes, hogy egy legendaképződésre is alkalmat adó zsurnalisztikái bravúr született, hogy Cholnoky intellektusa kitűnően működött. A lényeges az, hogy tájékozódási igénye (s legalább részben: kompetenciája is) a modem tudományok fejlődése teremtette technikai modernizáció megértésére irányult. Lépést akart (s tudott) tartani a „modem" technika vívmányaival, érteni akarta (s részben tudta) őket, aktív megismerő és nem passzív használó akart lenni. Ez a modemitáshoz való atipikus viszonyulás jele: az élvező és használó, de az új technikát igazában már nem értő, annak kiszolgáltatott s - jó és rossz értelemben egyaránt - csupán „fölhasználó" szerepét nem fogadta el. Ő, legalább ahol lehetett, uralni akarta a modernitás viszonyait, s nem kívánt a technika alá rendelődni.

Ám, s ez az igazán érdekes, egyáltalán nem volt a tudomány elvakult híve, fetisisztája. A tudomány, általában a racionalitás elégtelenségével, korlátáival tisztában volt: „sikerült lerombolnod mindent, tudomány" - írta például egyik cikkében. „S most büszkén ráülsz a romokra, s hivalkodol a munkáddal, pedig hogy befejezted, sírnod kellene, mert nincs többé hivatásod, csődöt mondhatsz, építeni te sem tudsz, az a vallás dolga. Mégiscsak az fogja megadni az embernek a boldogságot." (Cholnoky 1980b: 240.) A tudományban való eligazodást mégis, ennek ellenére is, ambicionálta. Miért? Elvakult hívő, ismételjük meg, nem volt, a tudomány szerepét korlátozottnak látta: „Meggyarapította a kényelmünket, elősegítette a boldogulásunkat, de a boldogságnak még csak szürke felhőn átszűrődő, halavány sugarát sem ígérte idáig. Kérdés, nagy kérdés, hogy termékenységre fog-e fordulni ez a meddőség?" (Cholnoky 1980/b: 240.) Ám Cholnoky, modern viszonyok közt élő emberként megtapasztalta, hogy a modernség uralkodó paradigmája a gazdaság: „A közérzés minden országban tudja ma már, hogy az egész világ, az egész élet nem más, de semmi más, csupán csak egyetlen nagy és meglehetősen kellemetlen gazdasági kérdés. Ma már - ámbár harsogva zengenek még ilyen jelszavak - tudjuk, hogy nincs politika, nincs vallás, nincs művészet pourt Vart, nincs úgynevezett társadalmi kérdés, csak egy van: gazdasági probléma. És nem is volt soha más. [...] az életösztön azt parancsolja az embernek, hogy élni kell, hogy élni lehetőleg jól kell, hogy enni kell, lakni kell, kényelem kell, és az elérhető legnagyobb jólét kell." (Cholnoky 1980/b: 69-69.) Sőt, mindezen túl, általánosítva is kimondta: „történeti szükségességek és gazdasági determinizmus igazgatják a világot" (Cholnoky 1980/b: 70.). A meghatározottságoknak ezt a minden dolgok mélyén működő rendszerét pedig, akárhogy is viszonyult hozzá, ha fölszínen akart maradni, „érteni" kényszerült. A világot, amely körülveszi, vélhette, meg kell tanulnia.

Úgy tetszik, „jó" tanuló volt. A cikk, amelyből a fönti idézetek valók, 1906-ban született, címe A világháború - s nyolc évvel az elsőnek mondott világháború előtt prognosztizálta annak bekövetkeztét.

S itt, a világháború éles eszű prognosztizálásában rábukkanhatunk Cholnoky beállítódásának alapfeszültségére. Fölült, ő is fölült „a modernségnek nevezett avulat gyorsvonatára" (Cholnoky 1980/b: 222.), s onnan szemlélte, mi történik a világban, de amit látott, annak hatalma alól igyekezett kivonni magát. Nem a siettetők, a modernizmus hívei közé tartozott, inkább a kritikusok közé számíthatjuk. Jól kitapintható, hogy A Hét egyik legaktívabb (s kétségkívül legszínvonalasabb) debattere volt a lapnál töltött években. Az, hogy az „új" nevében a „maradit" a lap tollhegyre tűzte, sokáig meglehetősen általános volt A Hétnél - a lap sikerét, népszerűségét is jórészt ez az attitűd alapozta meg. Ám a debatter Cholnoky többnyire nem, vagy nem csak ezt a ma szokványosnak látszó pozíciót foglalta el. O a maradiság bírálatán túl már magát a modernitást és a modernitás bizonyos szereplőit és fejleményeit is élesen bírálta. Célja, jól érzékelhetően, már a radikális rendszerkriti43