Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 4. szám - Nagy Ferenc: Living will: Nádas Péter: Saját halál

Amilyen tautológiába hajlóan szoros a hasonlat, olyan zavarba ejtő az értelmezése. Bár a példa azt volna hivatva megmutatni, miért és hogyan válik az utolsó megnyilatkozás 'hihetetlenül nevetségessé', a summázat a 'magasztos' fogalmának 'banálisként' való átértékel(őd)-éséről beszél. Egyrészt azonban a magasztos minőségére nem történik egyértelmű utalás a szűkebb szövegkörnyezetben, így az sem világos, mire vonatkoznék a jelző, másrészt a 'banális' korántsem azonos a 'hihetetlenül nevetségessel'. Eldönthetetlen továbbá, vajon az érték átértékel(őd)ésének mozzanatát a példaként hozott meserészlet tartalmazná-e, vagy maga a kisebbről a nagyobbra (a meséiről az életre) vett példa: a hasonlat felállításakor belülről tekintünk a mesevüág logikájára (nevetségessé vált, mint a fukar ember a mesében, aki, amikor, mert etc.), az értelmezés pillanatában viszont kívülről (banális, akár a mesé[k] ben). Ám a példa se így, se úgy nem értelmezhető. Az első esetben azért, mert a fukarság alacsony karaktervonás, mely kicsinyessége miatt eredendően sem áll távol a nevetségestől. A nevetségessé válás dialektikus mozzanata így nem rendelhető hozzá, sőt, átértékel(őd)ése szükségképpen ellentétes irányt követne: vagy az öreg mozdulna el a magas értékek irányába (belátná gyarlóságát etc.), vagy a gazdaggá tett fiú értékelné át, mondjuk, bölcs előrelátásként az öreg fukarságát (ha tehát felkacagna is, aligha az örökösödés körülményei, s nem az ölébe hulló kincs miatt). A második esetben a halálba való átlépés, a legfontosabb kötődésektől való megválás meseszerű, banális egyszerűségének hasonlataként olvashatnánk az idézetet (vélelmezve, hogy a 'magasztos' jelző ezekre vonatkoznék). E gondolat megfogalmazásához azonban nemhogy szükség nem volna egy üyen szoros hasonlatra, de éppen ez gátolja meg a mese belső logikájától való elvonatkoztatás lehetőségét. Ráadásul, minden szorossága dacára, pont a halál pillanatának leírása hiányzik a részletből (meg sem említve, hogy ez az olvasat sem vinne közelebb a nevetségessé válás problémájának megértéséhez).

Az értelmezés akkor sem magától értetődő, ha a szövegrészt a poétikai önreflexió allegorikus perspektívájába helyezkedve próbáljuk megközelíteni. Ahogyan az utolsó szavak csupán hasonlatát adják a halállal való szembesülésre vonatkozó utolsó gondolatnak (mely maga is metafora: 'elmegyek'), s ekként esszenciáját a beszélő emberi és szakmai karakterének, úgy a halállal való szembesülés mesebeli története is a halál elbeszélhető- ségével küzdő retorika, a Saját halál hasonlatát adná, és miniatűr mását az író emberi és szakmai arculatának. A párhuzam eddig érthető volna, ám a titkos kincs ekkor már nem a beszélő karakterének tovább nem csupaszítható, legszemélyesebb, s most „a többiek" előtt is feltáruló lényegét jelölné, hanem a megismerés végső - úgyszintén az író saját, tovább nem csupaszítható lényegeként megtapasztalt - titkát, mely az olvasók előtt is a körtefa mellett elrejtett aranyként tárulna fel, akár a mesében. Bár a hasonlat logikája világos, pontosan az ellentétét állítja a szöveg poétikai lényegének, hiszen a szöveg jelentése a tiszta, önmagába záruló jelölés (s ha mondani akarna valamit, ugyan mit mondhatna). Feltárt, fogható kincsként, megfejthető, átadott tudásként allegorizálni ezt a titkot csakugyan nevetséges gondolat volna (s ez már bizonyosan nem a szakmai reflektáltság és a tartózkodó illem miatt). A szövegrész beágyazása így mégis érthetőbb valamivel: a megnyilatkozás nevetségessége valóban hihetetlen, éspedig szó szerint45, mert ilyen mese nincs.

Nem azért nincs, mert nem található meg egyetlen mesekatalógusban sem (eleve is a műmesékre emlékeztet inkább46), hanem azért, mert a mesebeli karakter és attribútuma

45 Említést érdemel, hogy a 'nevetséges' jelző másik előfordulása is kiemelten fontos szöveghelyhez kapcsolódik, és szintén összefügg a hit és a hihetőség, valamint a betű szerinti és a retorikai értelmezés problémájával: „Isten [...] nem létezik, hiába hittem. Milyen nevetséges voltam ezzel az egész emberi hiszékenységemmel." (203.)

46 A kérdés folklorisztikai hátterének áttekintésében nyújtott segítségéért Szalánszki Editnek tartozom hálás köszönettel.

74