Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 1. szám - Sándor Iván: Lánc, lánc, eszterlánc: (regénynapló)
Sándor Iván Lánc, lánc, eszterlánc... (regénynapló) „Az időt kizárólag a történelem és a fikció kereszteződése, a fikcionális elbeszélés történelmesítése és a történelmi elbeszélés fikcionalitásának az összefonódása teszi emberi idővé." (Paul Riceaur) A regény az Emberi Időt teremti. Nem az Emberi Múlt idejét. Tapasztalatokat, dokumentumokat is használ, ám abban az Időben kaparintja meg az Emberi Helyzetet, amelyben íródik. A múlt a regénymondatok létrejöttének jelenében történik. Az író nem függetlenítheti magát ettől. A történelem és a fikció (riceauri) összefonódása megegyezik a regény epikai hitelességével. 2003-2006-ban a múlt meghamisításának, a történelem eltörlésének tapasztalása hívta elő a múltban és a mában, 1944 decemberében és az ezredforduló „nyomozati útján" játszódó Követést. De mi hív elő 2010-ben egy, az első világháborúban játszódó regényt? Hivatkoztam már Guglielmo Ferreróra, aki az első világháborúval járó omlást, a Hohenzollerek, Habsburgok, Romanovok államalakzatai széthullásának következményeit a huszadik században a Római Birodalom bukásának következményeihez hasonlította. Arról is írtam, hogy az európai történettudomány az elmúlt negyedszázadban ráirányította a figyelmet arra, hogy mindazon brutalitás, embert pusztító gépiesség, kölcsönös gyűlölethullám, amely végigsöpört a századon, az első világháborúval kezdődött. A Követés Hrapka Tibor tervezte borítóján egy szörny látható. Metafizikaivá növekvő alakzata egy város képzetét keltő elmosódott Tér fölé magasodik. A harapásra tátott szájból kinyúló hatalmas metszőfog mintha a következő pillanatban már fel is morzsolná a várost. Goya önmagát az ember felfaló Saturnusára emlékeztet. Kérlelésemre elárulta, hogy a szörny a Notre Dame párkányzatának egyik vízköpője. 3
