Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 3. szám - Markó Béla: Ha néha félreüt; Egyetlen kertünk; Ezt kellene megértenem; Láthatási szerződés; Másféle minta
Markó Béla Ha néha félreüt Mert Isten belsőrészei vagyunk csak, talán a szív, vagy valami egyéb, minden egyes lélegzetvételét vigyázzuk, s nyilván nyugodtan aludhat, amíg mi egyfolytában lüktetünk, és körös-körül ugyanúgy nyüzsögnek, fel-felszikráznak, egymásnak ütődnek, de mindig együtt mozdulnak velünk tücskök, pillangók, méhek, verebek, s a benne rejlő alkatrészeket nem láthatja, legfeljebb belehallgat a fennvaló, ha néha félreüt Balázs, vagy Anna kihagy egy betűt, s ilyenkor félni kezd, hogy meg is halhat. Egyetlen kertünk A már előre vállalt szenvedés, hogy megfeszül, kibuggyan, szétterül, s utána nedves űr marad belül, egyfajta kényelmetlen ernyedés, aztán mégis remény, ahogy kitör, fellobban, és már rád is visszasüt, nem is látsz mást, mert ott van mindenütt, s ámulva nézed, hogy vajon miből, kiből lett ennyi rózsaszín s fehér, s mint egy hatalmas mondat, összeér már minden eddig megtanult szavad, 18 s míg szét nem fújja hirtelen a szél, akár egy színes takaró alatt, csontos, fáradt szeretők alszanak.
