Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 3. szám - Markó Béla: Ha néha félreüt; Egyetlen kertünk; Ezt kellene megértenem; Láthatási szerződés; Másféle minta

Ezt kellene megértenem

Utóvédharc csak, nem több, kint a kertben és nyilván bennem is, ezt kellene megértenem, ha sorra tovalebben, aztán kihuny két puha tenyere

s ezernyi ujjnyoma mindenkinek, aki felépített, akár a lombot a nap s a víz, és nem mentheti meg már senki Isten azt, amit lebontott

talán az ördög, vagy valaki más, aki széthordja testem, és kiás alóla engem: semmitmondó tervet,

drótágakat, vak illesztékeket, míg körben színes postabélyegek s tépett, üres borítékok hevernek.

Láthatási szerződés

Mint amikor egy állvány összeroskad, a felhős ég elcsúszik hirtelen, s mögötte semmi sincs, csak színtelen és szagtalan üresség, de kiforrnak

sfelgyúlnak lassan mindenütt a fények, és ismét elmúlt már a pillanat, hiszen megbízhatóan izzanak körös-körül hatalmas készülékek,

ébren tartják és lélegeztetik az Istent, s időnként megmutatják, nyilván nem őt, csak színes képeit,

szélfóvását, jókedvét és haragját s a csillagokkal jelzett éjszakát: a láthatóvá tett testet magát.