Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 2. szám - HETVEN ÉVE SZÜLETETT GION NÁNDOR - Olasz Sándor: "Három bűnösök": Móricz Zsigmond 1924-1925-ös naplója

hol reduktív, hol emelt retoridtással, retorikai sűrűsödéssel jellemezhető „anyaga" a nyelvet nagyon jól ismerő ember tollából származik. Rendkívül tanulságos, amit Füst Milán naplójában olvashatunk. „Móricz Zsigmond azt tesz a nyelvvel, amit akar. Tökéletesen tud magyarul... Ő szabálytalanul és szeszélyesen is meri forgatni... Túlfűtött művészet az övé - duzzadó! - Kemény szikrázás és lágy csillogás bámulatosan váltakozik benne." Füst Milán arról is beszél, hogy neki - Móricz Zsigmonddal ellentétben - bele kellett tanulni a magyar nyelvbe. így a naplóra és a hagyományos szépírói műfajokra Móricznál egyformán jellemző az ösztönös zsenialitás és nyelvi gazdagság. Móricz beleszületett egy nyelvbe, észjárásba, s ebből növesztett világot. Ezért tudta a regényekben, novellákban és drámákban forgolódó rengeteg szereplőt egyénítve, karakterének megfelelően beszéltetni. A napló egyes szám első személyéből is kitör a sokféle beszédcselekvés iránt érdeklődő író; a narrátor igen gyakran más szólamok megnyilatkozására ad lehetőséget.

Az előszó a szerző saját szövegeihez való viszonyáról beszél. A kissé a dobozregény szeszélyességével egymás mellé helyezhető, majd több műfajban is fölbukkanó mozaikok, töredékek egy folyamatos belső, rendező, intratextuális munkára vallanak. Említettem, hogy a naplóban meglepően sok írással, az írás mibenlétével és gondjaival kapcsolatos eszmefuttatást kapunk, ami némiképp ellentmond a többször is hangoztatott „ösztönemberségnek". („Olyan, mint egy állat. A szaglásom, a tapintásom fontosabb szerepet játszik, mint a kombinatió, ítélőképességem az életemben. /.../ Tudja, olyan vagyok, mint egy játékos kis medve, akinek dirmegése-dörmögése novellákká, regényekké, újabban színdarabokká alakul") A dolog nem ilyen egyszerű, az efféle kijelentések mögött huncutkás mosolyt érzékelünk. A folyamatos önelemzés jellegzetes korfilozófiákkal fonódik össze. (Szociál)darwinizmus, determinizmus, Nietzsche, Freud - Balassa Péter pontosan kimutatta a gondolkodástörténeti összetevőket. Az ember bűnös, elítélt, megválthatatlan és elátkozott - „a legnagyobb ragadozó", vagyis állat. Megható, fölkavaró szabadságkísérletei lehetnek, s a reflexív elemek tekintélyes része ezt bizonygatja, értelmezi lezárhatatlanul, szinte a végtelenségig. A Naplók ennek a belső küzdelemnek az életmű egészét is új megvilágításba helyező dokumentuma, melynek újabb kötetei találjanak áldozatos kiadóra és szerkesztőkre. (Összegyűjtötte, szerkesztette: Cséve Anna, sajtó alá rendezte: Szilágyi Zsófia Júlia és Cséve Anna, Nórán Kiadó, 2010)

106