Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 2. szám - HETVEN ÉVE SZÜLETETT GION NÁNDOR - Olasz Sándor: "Három bűnösök": Móricz Zsigmond 1924-1925-ös naplója
Olasz Sándor „Három bűnösök" Móricz Zsigmond 1924-1925-ös naplója „...a szerelmet egy angyal és egy ördög csatája vezeti. Hol az egyik van felül, hol a másik, de ha az egyik nagyon győz, a másik rögtön annál nagyobb rohamot indít." A Pillangóból, az 1924 karácsonya körül írt és az elmúlt év tapasztalataival is megerősített regényből vett mondatok pontosan érzékeltetik azt az érzelmi és (tegyük hozzá) intellektuális gubancot, melybe a Naplók írója csöppent. Nem mintha korábban nem gyarapodtak volna az ehhez hasonló meglátások. Az életmű módszeres olvasójának (van még ilyen?) mindenképpen föl kell figyelnie a szerelem, a férfi-nő kapcsolat, asszonytípusok immár nem szociológiai, hanem alkati-antropológiai megközelítéseinek sokaságára. Az első nagysikerű regény, a Sárarany (1911) Túri Danija a hideg feleség mellől menekül a grófnő iránti szenvedélyes, szadista szexualitásba. Az Isten háta mögött (1911) komikumba fulladó Bovaryné-paródiájában kikapós asszony, házasságból menekülő férfiak és szerelemre éhes diákok bolyonganak megváltatlanul. A Tündérkert (1922) Bethlen Gábora két pólus, a praktikus feleség, Károlyi Zsuzsanna és a démoni Báthory Anna között keresi identitását, mely a fejedelem Báthory Gábor ellenpontjaként nem írható le, mivel maga is Janus-arcú; vadkan és szerelmes diák egyszerre. A naplóban prezentált két év csomósodási pont ebben a történetben. A krízis közben és után megszületnek a viharos esztendőkre közvetlenül is utaló művek: az említett Pillangó mellett a Kamaszok című regénytöredék (1925 végén megy a Nyugatban folytatásokban), valamint Az ágytakaró (1928). Aztán a drámák sora: A vadkan, Búzakalász, Odysseus bolyongásai. A Kivilágos kivirradtig (1926) mintha a paraszti és a kisvárosi miliő után harmadik változatban, a dzsentrivilág aspektusából mutatná meg ugyanazt. (Mindez egyúttal azt is bizonyítja, milyen fölületes a parasztíró besorolás.) Az utolsó napon, amikor még örökösnek és sziklaszilárdnak lehet tekinteni egy világot, az István-napi mulatság díszletei között mindenki előtárja élete legfőbb titkait. Konfliktus a jegyző és anyósa, a jegyző és felesége között, a jegyző és a postamester egymást licitáló panaszkodása, a legátus „mártír" apjára való utalás, Szalay Péter és felesége históriája. Mihók kocsis és felesége (liaisonja Péterkével, a jószágigazgató fiával) - hűtlen férjektől szenvedő asszonyok, elviselhetetlen feleségektől szabadulni akaró, és többnyire szabadulni nem tudó férfiak kavargásában utalás egy „színésznő-feleségre", akiről a közvélekedés azt tartja: „csodálatos, hogy az emberiség megtűri ezt a fajtát". A téma jóval a sikertelen második házasság után is meghatározó. Az Úri muri (1928) Szakhmáry Zoltánja a prostituált Rozikához menekül. A Rokonokban (1932) pedig Kopjáss a felesége helyett Szentkálnay Magdaléna karjaiban talál vigasztalást. Egészen különleges helye van ebben a sorban a Míg új a szerelemnek (1938), melyet regényként kell ugyan olvasnunk, de a biográfiai réteg egészen jól körvonalazódik. Az előszó írója, Cséve Anna joggal állapítja meg, hogy a napló e regény előszövegeként is fölfogható. Az említett műveknek a napló felé tartó jellegzetessége, hogy a szociális poklok mellett hol a háttérben, hol az előtérben ott vannak a pszichések. Nem kétséges, hogy a napló szöveglávája elsősorban a lélektani csapdákat mutatja meg. Sakkjátszmát játszani láthatatlan ellenféllel. Hiszen ellenfél valójában nincs, a természetek, alkatok, mentalitások súrlódnak, csiszolódnak itt megdöbbentő őszinteséggel. „Két asszony harcol most meg rajtam " - olvashatjuk egy helyen, s az író harcol mindkettőért. A rajongó szere102
