Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 2. szám - HETVEN ÉVE SZÜLETETT GION NÁNDOR - Szerdahelyi Zoltán: Beszélgetések Hajnóczy Péterről Balázs Józseffel
Szóval, ez a történet nálunk mindig ott volt a levegőben. Nem csoda, hogy elkezdtem gondolkodni, hogy megírnám. Meg akartam örökíteni azt, hogy az anyám, az apám meg a barátaink a szülőfalumból elmentek idegenbe dolgozni. Elmentek, és trógeroltak Németországban, amivel kerestek is. Ebből tudott venni apám tehenet, földet és házat, sőt a nagybátyámnak még biciklit is. Magyar vendégmunkások a háború alatt Németországban? Ráadásul ismeretlen téma volt, senki nem foglalkozott vele. Hát miért ne lehetett volna megírni, hiszen érdekes volt?! A Magyarok születésénél tehát ezek voltak rám ösztönző hatással, s nem valamiféle háttérben lévő gondolat, hogy én most a nemzetüggyel akarok foglalkozni ebben az írásomban. A saját szüleim, a falubéli emberek sorsának megörökítése és megidézése foglalkoztatott a megindulásnál. Az persze más dolog, hogy amikor nekifogtam, akkor már más is eszembe jutott. Ami eszembe jutott, azt alakítottam a képességeim szerint, abból válogattam ki, hogy mit írok bele a műbe. De a megörökítés igénye volt az első, az alapvető! Az meg tőlem független, hogy később ebből a befogadás során, a kritikusoknál - vagy az irodalompolitikusoknál - mi kerekedett.- A Magyarokat tartják a legsikeresebb művének. A széles körű elismerésben nyilván szerepet játszott az is, hogy Fábri Zoltán filmrendező 1977-ben filmre vitte az Ön családjának és szülőfalujának a történetét.- Igen, Fábri Zoli bácsinak megtetszett az írásom, s nekiállhattunk a Magyarok megfilmesítésének. Ahogy kész lett, hazavittem, és otthon levetítettem anyámnak, kétszer is. Végigsírta, mert pontosan úgy érzékelt benne sok dolgot, ahogyan ő azt megélte. A film egészét érezte hitelesnek, annak ellenére, hogy bizonyos részek nem konkrétan, nem az ő élete által igazolhatóan voltak hitelesek benne, hanem általános értelemben.- Mégis, számomra, ha összehasonlítom az írást a belőle készült filmmel, mindenképpen az irodalmi mű az erősebb, a szigorúbb, az összefogottabb. Úgy érzem, a film ehhez képest mintha engedményeket tett volna a nagyobb hatás érdekében. Mit gondol erről filmes-íróként?- Nagyon nehéz ezt összehasonlítani. Közhely, de tényleg nem szerencsés összevetni a könyvet a filmmel. Elég sok filmben dolgoztam már, olyanban is, ami regényből készült, dramatizálok is, tehát meg tudom ítélni, s ez alapján mondom, hogy az egy más dolog. Mások az eszközei, más a hatása, a tömörítésnek és a megjelenítésnek merőben más a természete az egyik helyen, mint a másik helyen. A lényeg, hogy a könyv legfontosabb gondolatai, a tartalmi lényege átmentődtek a filmbe is. Ezzel együtt elismerem, hogy az ilyenféle fenntartásoknak is meglehet a létjogosultságuk. Egészében mégis szerencsésnek tartom, hogy ez a film elkészült. Magyar viszonyok, magyar filmes felkészültségi viszonyok között, magyar rendezővel és magyar színészekkel ez a legoptimálisabb filmes megvalósulást jelentette számomra. Nem is tudtam volna elképzelni más rendezőt és más színészeket! Ráadásul a filmnek Magyarországon elfogadható sikere is volt - külföldön meg különösképpen. Majdnem Oscar-díjat kaptunk a Magyarokra - bekerült a legjobb hat film közé. Az Oscartól tényleg csak az a kis segítség választotta el, amire az akkori viszonyaink között nem is számíthattunk. Másfelől pedig számomra, fiatal, a könyveivel éppen csak meginduló ember számára nagy szerencse volt, hogy ebből a regényből film készült, mert a nevemet forgatta - és ez nagyon fontos. 83
