Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 2. szám - HETVEN ÉVE SZÜLETETT GION NÁNDOR - Kántor Lajos: A szégyen éveiből
is kémének, állítólag 100 dollárt, hogy egyáltalán beadhassam a kérést a helyi szerveknél - miután megjött a bukaresti, majd utána a megyei jóváhagyás. Hát ez távoli ügy.) Remélem kiheverem ezt az április-májust, a többit meglátjuk. - Nagy szeretettel gondolunk rátok, továbbra is innen. Kedves Géza, hosszú hetek szomorúsága, elkeseredettsége után (közben?) írok most Neked, olyan dolgokról is, amelyeket „forró dróton" nem akartam részletezni. Az ellenem (is) folyó kampány keretében ünnepi (áprilisi) számunk mutatkozott alkalmasnak kedves elvtársaink számára ahhoz, hogy leszámoljanak velem: névvel jegyzett cikket igényeltek minden szerkesztőtől, tőlem az utóbbi húsz év irodalmáról. Találtam egy tisztességes megoldást (a kérésre betoldott idézetekkel együtt), amelyet szerintem bármely lap szívesen hozott volna, de a csodálatos Sándorok (Bukarestben) természetesen kilőttek, és újat, mást követeltek helyette. Én többször is megtagadtam ezt, ragaszkodtam az eredetihez, mire Rácz pártcsoportgyűlést hívatott össze ellenem, feladatmegtagadás miatt. (Itt azt állította, hogy az én szövegem nélkül nem jelenhet meg az ünnepi Korunk-szám, ezt mondták Buk.-ből.) Szerencsére jelen volt a büró részéről Uricaru és Szilágyi Pista is, így a gyűlés más fordulatot vett. Gyűlésen kívül is mindenki kérlelt (a barátok, tisztességes kollégák), hogy ne makacsoljam meg magam, miért legyek én az áldozat, gondoljak a fiaimra stb. stb. (Mindenki ezt mondja magának, így jutottunk ide - mondtam, mert hiszem is.) Végül (sajnos?) beadtam a derekam, írtam egy új szöveget, amelyet megcsonkítva (miután pedig R. Gy. meg volt elégedve vele), két flekk kivételével elfogadtak. Azóta nehezen tudok kiegyezni magammal, rágódom az ügyön - nem tudom, megérte-e vállalni, hogy azt gondolják rólam, amit én is gondolnék másokról, hasonló esetben. Most legalább azt szeretném bizonyítani, de ezt csak román lapnál tehetem, hogy az első szöveg közölhető volt. Ehhez kell a Iorgulescu segítsége. De nem akarom részletezni neki a dolgot. Téged csak arra kérlek, küldjed át valakivel neki a mellékelt borítékot, és esetleg érdeklődj a sorsa felől. Ami talán fontosabb: Hajdú Győző barátunk állítólag ismét írt egy (fel)jelentést ellened, az Erdélyi Fiatalok alkalmából. (Gy. üzeni ezt, föltehetőleg látta az akciót vagy a szöveget, talán 8 flekk.) Alkalmasnak vélik a pillanatot a rég óhajtott leszámolásra. Beleírta azt is, hogy a Maros megyei tömegek nem hagyják magukat becsapni, és így ma is ott áll a könyvesboltokban a nacionalista Szabó Dezső könyve. Hát így állunk, Géza. De mégsem kellene hagynunk magunkat, amíg még lélegzünk. Igaz, már azt sem nagyon tudunk. Én a Galériát egyelőre abbahagytam (szüneteltetem?), miután az irodalmi műsor után a zeneit is letiltották - a Tribunánál viszont most kezdték, ugyanazok engedélyével. Pedig tudom, hogy a lemondás öngól is! Hát ilyen kétségek közt őrlődöm. (A Szisz-emlékkönyv is belejátszott, hogy vállaltam ezt a kompromisszumot...) Kolozsvár, 1986. június 22. Kedves Laci! Hát megint innen, a zentelki malomárok partjáról megy a levél; most éppen egyedül hallgatom a víz morajlását a tornácon, a család otthon maradt, ki vizsgázik, ki vizsgáztat (István az orvosi első évén. Laci Vásárhelyre, a Színi-felvételire készül, minthogy a 70
