Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 2. szám - HETVEN ÉVE SZÜLETETT GION NÁNDOR - Kántor Lajos: A szégyen éveiből

szegmentumával. No persze, nem ez a legnagyobb csalódás, és nem is az, hogy (magyar) nemzeti elkötelezettként számon tartott egykori történész meg alföldi városban elhunyt, ott fenntartás nélkül tisztelt irodalomtörténész jelentett a Hivatalnak a Korunk köréről (engem sem kímélve); közeli barátok megbízatása, a megbízás „lelkiismeretes" teljesítése tárul fel a dossziékból - ami persze fájdalmasabb.

Minthogy azonban nem a személyek, hanem a korabeli helyzet leírását kísérlem meg (hogy majd a Csíki Lacinak elküldött levelekhez érjek), egy 1982. őszi (szeptember 22-i dátumot viselő) gépelt feljegyzést emelek ki ide, egyikét a több leghivatalosabbnak. Aláírója ugyanis nem egy kis besúgó, hanem maga a Kolozs megyei Szekuritáte főnöke, Constantin Ioana tábornok. A négy és egynegyed miniszteri ívet kitevő szövegben nem jelölik meg a forrást (azt sem, hogy telefonlehallgatás eredménye a példaadóan pontos információ). Úgy kezdődik a történet, hogy én külföldről hazatérve beszélgetek Gáli Ernővel (hol? a szerkesztőségben? nála otthon? nálunk? - mindenhol be volt szerelve a lehallgató készülék, egyébként a beszerelési folyamatoknak, nevekkel ellátott utasításoknak ugyancsak részletes leírása is az iratok közé került). Ernő előadja nekem a főszerkesztői nyugdíjaztatásáról szóló híreszteléseket, amelyeket Rácz Győző, G. E. helyettese a Korunknál terjeszt, azt is megtudom, hogy erről Domokos Géza mit mondott Ernőnek; ezután én kijelentem, hogy Ráczot „pontra kell tenni" („trebuie pus la punct"), nem szabad megengedni, hogy a gyanakvás, a bizonytalanság, az őszintétlenség légköre uralkodjon. Mert ha ez ellen nem teszünk, „OK" („El") fognak profitálni belőle, minket pedig felszámolhatnak, „mert így jártak el utóbb, az egyetem megszüntetése óta". Rácz Győzőről beszélünk, lehet, hogy ő a manipuláció eszköze; elképzelhető, hogy azért engedték meg külföldi utazásomat, hogy lássák, hogyan viselkedem majd a vámnál. Ioana tábornok leírása szerint én azon a véleményen vagyok, hogy túl kell lépni minden személyes büszkeségen, sértésen, meg kell menteni a folyóiratot, a szerkesztőségi szellemet. A mi kisebbségi magyar helyzetünkben még az etikai kategóriák is második helyre szorulnak. Ezek után - szól a följegyzés - én beszámolok az NDK-ban, Csehszlovákiában és Magyarországon szerzett tapasztalataimról, eléggé hosszan. Egyebek közt hivatkozom csehszlovákiai magyar értelmiségiek megjegyzéseire, akik ismerik a nálunk uralkodó középkori hangulatot, és csodálkoznak, hogy ilyen körülmények közt a Korunk megjelenik, ahogy megjelenik. Dubától hallok mindenféléről, így a készülő, még az 1968-as problémákig visszanyúló készülő perről, amelybe többeket akarnak bevonni. (A föl-, illetve lejegyző nem említi, nyilván nem hallotta Duray Miklós nevét, csak „Ianis"-ét, vagyis Janics Kálmánét, a „gyógyszerészét".) Magyarországi vonatkozásban a minisztérium kettéválásáról számolok be Gáli Ernőnek, az oktatásügy és a művelődés szétválik, Köpeczivel és Pozsgaival; mégis Aczél nyert Pozsgaival szemben, amit sokan sajnálnak. Aczél állítólag októberben Romániába látogat. Megállapítom, hogy Magyarországon nyugatibb légkör uralkodik, bár kisebb az áruválaszték, drágulás van, de a fizetések is nőnek. Miskával csak telefonon beszéltem (nyilván Iliáról van szó - de ezt Ioana nem látszik tudni), Tamás Gazsival nem találkoztam. Sikerült interjút készítenem „egy 80 éves öreggel", aki ötven évvel ezelőtt a Korunk munkatársa volt, és sok román értelmiségit is ismert, becsült, akárcsak mai romániai magyar írók munkáit. „Dubai?" - kérdez rá a följegyzés aláírója. (Kit rejthet a félrehallott név? Illyés Gyulára talál a leírás, épp a megtalált levonat igazít útba...) Végül közlöm Ernővel a hírt, hogy egy magyarországi egyetem meg fogja őt hívni, a Korunk és a Valóság szerkesztősége közt pedig szerkesztőcsere jön létre.

Természetesen nem sorolom - nem keresem folyamatosan - a nyolcvanas évek első felének rólam szóló besúgói jelentéseit, a végükre csatolt „feladatokat" és aktuális „lépéseket" („sarcini", „másuri"). Lényegében mindegyiken ugyanaz szerepel: a megfigyelés folytatása, a nyilvántartott magyar nacionalista tevékenység további bizonyítása, különö63