Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 12. szám - Vajna Gyöngyi: Marsall László két versének értelmezése
Vájná Gyöngyi Marsall László két versének értelmezése Bevezető Dolgozatomban olyan versek vizsgálatára vállalkozom, melyek szoros kapcsolatban állnak a matematikával. Az elemzés nehézségét az adja, hogy sok esetben a versekben megjelenő tételek, műveletek, elméletek megértése alapos számtani ismereteket igényel. Ezért célom egy olyan beszédmód kialakítása, mely hidat alkot irodalom és matematika között. Segítségével érthetőbbé válnak a literatúra határán kívül rekedt elemek, s közelebb juthatunk a művek értelmezéséhez. így az elemzést fogalommagyarázatok segítik, melyek a szöveg végén, Jegyzet címszó alatt találhatók. Megírásakor a pontos matematikai definíciók helyett a közérthető megfogalmazásra törekedtem. Mivel a matematika és az irodalom által használt terminusok jelentősen eltérnek, illetve kevés átfedést tartalmaznak, így sem az irodalomértelmezés megszokott konvencióihoz, sem a matematika precíz és aprólékos szóhasználatához nem tudok maradéktalanul igazodni. De ezekről a járt utakról való letérés teszi lehetővé a művek újszerű, pontos és alapos megközelítését. Kezdjük a halmaz fogalmával! Ez a kifejezés a matematikában másképp értendő, mint az irodalomban. Ugyanis nem helyes az a megfogalmazás, hogy a halmaz azonos tulajdonságú dolgok összessége, mert a közös tulajdonság nem szükséges feltétele a halmaz létezésének. (Példa erre az üres halmaz vagy az egyelemű halmazok.) Köznapi értelemben azonban hasonló sajátosságokkal bíró elemek összességét, sokaságát értjük alatta. E példa jól reprezentálja annak a párhuzamos fogalomrendszernek a működését, mely a verseket mozgatja, s mely az értelmezés kettős aspektusát megadja. Az irodalom egy részhalmaza Marsall számos verse olyan részhalmazát alkotja az irodalomnak, ahol a költészet találkozik a matematikával. Hol képletek, fogalmak, műveletek, elméletek bújnak irodalmi köntösbe, hol pedig az alkotás eszközévé válnak a matematikai elemek. Ezzel a gesztussal a költő nemcsak művészi technikáinak tárházát bővíti, hanem az értelmezési lehetőségek új dimenzióját is megnyitja. Marsall egész kötetet szentelt „matematikaverseinek".1 A Pókhálófüggvények költeményei „megmeritkeznek" a matematikában. Hol harsány és merész a kapcsolat, hol szinte láthatatlan. E kötet Anthropos tézisei ciklusának egyik darabja Az ún. Heine-Borel „lefedési" tétel bizonyítása félálomban. Avers fő motívuma a keresés. Ennek a cselekvésnek a leírására 1 Az elnevezés Kemsei Istvántól származik (Kemsei I.: „A szavak fikciós fortyogása". ISz, 2000/11- 12.102.) 88
