Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 12. szám - Kántor Lajos: Konglomerát (Erdély)

is rontanám le; sőt ragaszkodom ahhoz, hogy lehetőleg egy köve se változzék, s legalább a formáját feltétlenül megőrizzem. - Mondhatjuk, hogy az egyik radikális, a másik konzervatív. Vagy: hogy az egyik demokrata s a másik arisztokrata.

Sz nem azonosítja a két házat Erdéllyel, illetve Kismagyarral, a metaforát mégis továbbviszi, és a kettő viszonyát megpróbálja a históriával összekapcsolni. Látja, hogy Erdély közszelleme most elmaradott, mégsem akar felcsapni „bujdosó erdélyinek".- Én még nem tudom mit, de valamit akarok, ami más, mint a német sógorral paktáló aulikusok tette. Vajon feltétlenül bele kell esnem a dákoromán eszme vonzókörébe? Fiatal vagyok, és reményeim vannak.

Objektivitásra törekedve most megpróbálja kivenni magát az erdélyi magyarság történetéből, úgy felvázolni a lehetséges jövőképet, elhagyva a metaforikus beszédet.- A feltörő erdélyi magyarok száma meg fog csökkenni. A magyar parasztfiú megmarad parasztnak. A kisurak nagyúri allűröket fognak felvenni, és a nagyurak szívesen koccintanak a kisurakkal, anélkül, hogy tényleg leereszkednének hozzájuk: de biztosítaniuk kell a népszerűséget. Grófok, bárók értékeknek fognak feltűnni a magyar középosztály előtt. Kelemen Lajos kikutatja a családok eredetét. A család nagy értéknek tűnik fel. Mindenki rá fog jönni, hogy voltaképpen rokonságban van az angol királyi családdal. A magyar „jócsaládok" egymásra találnak, szolidárisak lesznek. Zárt kasztot képeznek az oláhokkal szemben. Erdély demokrata szelleméről fognak beszélni. Ma még csak egy gróf fogad be oláhokat a társaságba. Muszáj lesz velük jóba lenni, de a muszáj megtöri a barátságot. Lehet nálad kiválóbb is az, akire rászorulsz, mégis így nyilatkozol róla, mikor már eltávozott: látjátok, olyan marha, mint ez s ez, s mégis olyan szépen kell beszéljek vele. Az apja paraszt volt. A képmutatás belép a társadalomba. Aki irredenta, sem mondja. Az újságok csupa lojális nyilatkozatokat közölnek. Az újságon nőtt fiatalság még hisz is azokban.

Sz szokása szerint belelovalja magát az okfejtésbe, elfelejti, hogy az előbb még a reményeiről beszélt.- Az egyéni érvényesülés a kereskedőpályára szorul. Három típusról lehet beszélni. A helyzettel megelégedett, újat nem termel, ha szellemes és okos, pompás kommentátor lesz. A helyzettel elégedetlen: 1. Kimegy Kismagyarba. Ott sok a lehetőség. 2. Oláhvá vedlik. Erdély magyar tehetségei közül a teremtők Kismagyar magyar társadalmát vagy Románia oláh társadalmát fogják gazdagítani. Erdély magyarságának csak a kérődző marad. [Ez volna a harmadik?]

Az érdemi gondolkodást Erdélyről és Kismagyarról közel egy évtized múlva folytatva, Sz továbbra is a kolozsvári Lázár utcai ház lakója. Ha nem is „pompás kommentátor", de az Ellenzék munkatársa, publicisztikával, verssel, novellával van jelen a sajtóban. És nem épül be sem a „kismagyar", sem a román társadalomba. 1935-ben a kolozsvári vármegyeháza díszterméből egy fiatal román tudós előadásáról számol be az olvasóknak. A szépszámú közönség előtt (nyilvánvalóan románul) elhangzott, hogy a románság a legkevésbé kevert nemzetek közé tartozik - ellentétben a magyarral és a szerbbel -, és a románság egyetlen tényezőnek, a természetes szaporodásnak köszönheti terjeszkedését. A Kárpátokon innen és túl nemcsak egy nyelvet beszélnek, de „egy vérnek a gyermekei"; a közös vérség

84