Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 12. szám - Kántor Lajos: Konglomerát (Erdély)

kimutatható ott is - állította a vármegyeházi jeles előadó ahol a nyelv közössége már megszűnt. így Maros, Csík, Udvarhely és Háromszék megyékben is, ahol nyelv és vallás szerint csupán 25 százalékos a románság aránya. (A helységneveket, a megyékét is, románul kellett írni az újságban.)

Kutatásainak eredményeként Sebestyén tanúsíthatja: mondat közepén megszakadt, következésképpen aláíratlan, gépiratú levél igazolja, hogy Sz-t folyamatosan foglalkoztatja az erdélyi kérdés és a transzszilvanizmus - korántsem a Trenszi, Trenszi, Trenszi ironikus magasából. Alaphangja a kételkedőé, szemben a közvetlen elődök dogmatizmusával.- Rejtekszavakkal állunk szemben. A transzszilvanizmus voltaképpen az unió madámyelve. A tájtranszszilvanizmus: menekvés a román Erdélytől. Én kezdettől így értelmeztem a tájtranszszilvanizmust, és ezért nem láttam soha ellentmondást abban, hogy a „Tetőn" költője „cserbenhagyta" Erdélyt. Érteden és gyerekes vád; a transzszilvanista Aprily sohasem hagyta cserben a tájékot, hiszen a tájékban a magyar Erdélyt magasztalta mindig, és aztán a román Erdélyt nem bírta tovább.

De mit tehet az az Sz, aki 1935-ben végighallgatta a vármegyeházi előadást?- Az uralomváltozás tényének elfogadásával lemondok-e magyarságomról? Ez a kérdés. Vajon elég-e egyszerűen így felelni: nem? Hiszen esküt kell tenni, hiszen a fiamat román katonának kell adni, hiszen román nyelvvizsgára kell állani, hiszen esetleg egész elmémet csupa magyarságomtól idegen gondokkal kell megtölteni. Marad-e egyáltalán időm, időm, fizikai és szellemi IDŐM, hogy magyar legyek? Nemmel felelek, ez rendben van, és szép tőlem; de: igazam van-e? Mi hát a kérdés? Az uralomváltozás tényének elfogadásával lemondok-e a magyarságomról? Ó, erre csak azt lehet felelni: NEM AKAROK. Nem akarok lemondani. Ez nem ténykérdés; itt minden az akaraton fordul meg. Mert jóllehet a lélek kész, de a test erőtelen, és nézz körül, hogy pusztul itt Erdélyben a magyarság. Nem egy pillanaton fordul meg ez a kérdés, hanem a pillanatok sokaságán. Olyan ez, mint az ébrenlét és az alvás, olyan ez, mint az élet és a halál, olyan ez, mint az éjjel és a nappal: nem tudod, mikor kezdődik, egy pillanatban már csak arra ébredsz: román vagy, s aztán kutathatod, hogy hogyan történt. Nos, ezt hagyjuk, nem ide akarok kilyukadni. Ez a veszedelem személy szerint sem Aprilyt, sem Reményiket nem fenyegette, én pedig kettejük példáján oda akarok kilyukadni, hogy hogyan történhetik meg, hogy két tájtranszszilvanista közül egyik megy, másik marad, és azt akarom bizonyítani, hogy aki megy, nem maradt hűtlen magához.

Sz e szenvedélyes, önkínzó mondatok leírása után megpróbált lehiggadni, és egy másik, részben újrafogalmazott levelet elküldeni a transzszilvanizmus átértelmezésére rákérdező nemzedéktársának, Szemlér Ferencnek, 1937-ben. Jelszó és mítosz helyett Sz a rá jellemző racionalizmussal igyekezett a helyzet mélyére látni - és persze a fogalmakat kellő körültekintéssel körüljárni, ebben a véglegesnek tekintett levélben sem mondva le a társadalmi mellett a személyes önvizsgálatról.- Már magának annak a ténynek, hogy a transzszilvanizmus főként (de nem kizárólagosan) irodalmi téren jelentkezett, nem irodalmi okai vannak: nem utolsósorban az, hogy politikai passzivitással kezdtük kisebbségi éle85