Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 12. szám - Kántor Lajos: Konglomerát (Erdély)

Innen aztán - Fehér Ház ide, Fehér Ház oda - valóban illik komolynak lenni, a kérdés könyvtárnyi irodalmában kutatni (amelynek tetemes részét a Lázár utcai ház gyűjteménye is őrzi), Sz és G néha meglepően összehangzó véleményét hallgatni meg. SzGSz tehát újra színre lép. Előbb G szól, természetesen megfontoltan, kimérten, szigorúan, ellentmondást nem tűrve.- Vigyázzunk a fogalmainkkal. Transzszilvánia történeti fogalom. Régi magyar rendiségi kategória: szilárd tartalommal és körvonalakkal. A magyar kulturális hagyomány tiszteletre méltó birtoka. De csak hagyomány. A kultúrmagyarság lezárt, elmúlt, életre kelthetetlen tartalomköre. Ez a Transzszilvánia már réges- rég nincs. Már a főhatalom-változás előtt sem volt, s azóta ez a kategória nem újjászületett, de végleg felbomlott.

Sebestyén most hosszabb vitát kezdene, két újabb „főhatalom-változás" és egy úgymond rendszerváltás tapasztalataival gazdagabban (terheltebben). Ha perdöntőnek fogadnánk is el, véli, hogy a romániai magyarság nem csupán Erdélyben él, hanem a Kárpátokon túli városokban, nagyobb számban a román fővárosban, Bukarestben (no meg külön kategóriaként nevezve meg a moldvai és még inkább a gyimesi csángókat) - ami azért a számbeliséget tekintve nem igazán meghatározó szempont! -, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a mostanság erősödő román erdélyiséget. (Ami persze nem vált hangsúlyossá a politikai autonómiatörekvésekben.) G a maga tiszteletre méltó harcát mindenekelőtt osztályszempontok alapján vívta, és a magyar transzszilván oldalról megnyilvánuló (a Korunk-körre irányuló) helikoni elhallgatás miatt egyre inkább beleszorult a tagadás álláspontjába. Egy évtizeddel korábban reális kritikai megjegyzései ellenére G-nek még voltak méltató szavai az Erdélyi Helikon antológiájáról, Bánffyról, Kuncz Aladárról, Kós Károlyról is - hovatovább azonban az erdélyi gondolat tartalma és terjedelme kapcsán a „suttyóm akadémia" hamisságát tudta jellemzőnek. Két év múlva pedig a művekben még alig megnevezhető tiszta osztályvonal arcvonalát állította - akár Tamási Áron Ábelével szembe.

Sz, nagyjából G-vel egy időben, de még húszas éveinek legelején, nem érezte magát az abszolút igazság birtokában.- Oly fiatal vagyok! Dehogyis tapasztalataim alapján beszélek. Nekem Kis- magyar is valami, Erdély is valami. Meg vagyok persze győződve, hogy igazam van. S hogy kényemre-kedvemre jelenthessem ki igazságaimat, azért beszélek arról, hogy mi lesz harminc-ötven év múlva Kismagyar és Erdély. Ötven év múlva rám olvashatjátok, hogy nincs igazam, addig nem.

Tehát folytatja.- Van, ó kedves hallgatóm vagy olvasóm, két szomszédos telek, s mind a kettőn egy-egy lakóház. Kamrák, szobák, bútorok - stílus. Az egyik telek tulajdonosa sok energiával rendelkezik, sok pénze van, amit igen egyszerű fizikai törvények alkalmazásával átalakíthat munkás karokká. A másiknak nincs pénze. Kevés energiával rendelkezik. Az egyik azt mondja: ez a lakás szűk is, csúf is, dohos is; lerontom, s építek helyette másikat. A másik azt gondolja: nincs pénzem. Ezt mondja: ez a lakás otthonos, kedves, régi falai, ablakainak régies vágása apámat, nagyapámat juttatja eszembe, benne a múlt levegőjét szívom magamba, dehogy

83