Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 12. szám - Kántor Lajos: Konglomerát (Erdély)

- Most már tisztán látom, mennyire francia kegyekben vannak a románok, és mi viszont milyen mostohák vagyunk. Tudom, hogy mért nem állanak velünk szóba a franciák. Igaz, hogy igen-igen barbároknak tartanak bennünket. Annyi baj legyen. Majd másképpen beszélnek, ha én megindítom a francia nyelvű magyar propagandát. Érdekes azonban, hogy helyzetünkben jelentőségtelennek zsugorodik otthonról formált tervem, Petőfi franciára plántálása.

Sz-ben itt tudatosul, egy ösztöndíjkérés nyomán, hogy ő nem „valódi román". Maga a történet korántsem érdektelen, Sebestyén újabb tapasztalatokkal egészíthetné ki Sz önéletrajzi leírását. Vajon az EU-ban megértik ezt? A tartózkodást?- Én a Franciaországban tanuló romániai egyetemi hallgatók egyesületébe korábban azért nem akartam belépni, mert úgy véltem, hogy az a román nemzetiségű hallgatók egyesülete. Akkoriban éppen román barátaim érveltek azzal, hogy igenis beléphetek nyugodtam, mert hiszen a nationalité szó állampolgárságot jelent. Megjegyzem, annak is megvolt az oka, hogy be akartak vinni az egyesületbe. Vezetőségi választás előtt állottak, s az egyik párt - a Bucuréké - velünk akarta növelni szavazói számát. Ez alkalommal tudtam meg Bucurtól, hogy semmiképpen sem szabad az ellenpárt listavezetőjére szavaznom, hiszen az meglopta a liftet. Elképedésemre megmagyarázta, hogy rajtakapták, amint a lyukas francia aprópénzt cérnára fűzve dobta be az önműködő lift megfelelő nyílásába, s a cérnára fűzött pénzdarabot a lift megindulásakor visszarántotta. Én erre a lázasan korteskedő Bucumak csendesen annyit mondtam: most már az ellenpárt listavezetőjéről tudom, hogy meglopta a liftet; ha nem mondtad volna, nem tudnám. De ki tudja, mit tud az ellenpárt a te pártod listavezetőjéről? Légy szíves, mondd meg, hogy mondják románul azt, hogy tartózkodom a szavazástól. Ösztöndíjat pedig tőlük nem kaptam.

Most szembesíteni kellene Sz-nek ezeket az élményeit azokkal, amelyeket G élt meg fiatalon, csakhogy azokat Sebestyén kellőképpen nem ismeri. G-t mi segítette az internacionalizmushoz? Merthogy Sz-t mi távolította, azt most már - és a további életút ismeretében - Sebestyén tudni véli. Persze semmi és senki nem csupán „grafikusan", azaz fekete-fehérben ábrázolható, ez már a Vörösmarty- szemináriumon, Kismagyarban kiderült. És jönnek az új szemináriumok. De valóban: milyen volt G gyermek- és ifjúkora?

Sebestyénnek szerencsére eszébe jut, hogy több évtizeddel ezelőtt kapott egy könyvet, „szigorú szeme elé" ajánlotta a szerző. G filozófusi és szerkesztői életművének évtizedeken át zajló apoteózisa Sebestyén emlékeiből már-már kitörölte azokat a fejezetrészeket, ahonnan legalább közvetett információkat találhatott a „korunkos" G előéletéről. így azt is csak most fedezi fel, hogy nem véletlenül kerültek elő a Vörösmarty-szemináriumon, az 1014-es csúcs alatt a nagy romantikusra történő utalások G cikkeiből. A Délszigetről írt pesti, terjedelmes diákdolgozat kihagyhatatlan hivatkozási alap lett volna, sőt egy lábjegyzetből következtethető, hogy G-nek volt korábbi Vörösmarty-dolgozata is. De hát az a legújabb (apokrif) szeminárium lezárult, G pályakezdő irodalomtörténeti-filozófiai közelítésének megismétlése nélkül. A kérdés viszont érvényes: mi segítette G-t felnőttkori internacionalizmusához, mit hozott magával gyermek- és ifjúkorából?

78