Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 12. szám - Füzi László: Megérkezés: III. rész
A körülmények keveset változtatnak az ember belső tulajdonságain, hajlamain. Ezért mondom azt, hogy hiába jöttünk el Egerből, az ott kialakított életünket éljük azóta is, egymással való kapcsolatunkban, érdeklődésünkben és tájékozódásunkban. Amikor Egerbe megérkeztünk, a magunk egyetlen életének vágtunk neki. Az évek során a munkánkban történtek változások, az eszményeinkben nem. Mindketten az Egerben elkezdett munkánkat folytatjuk, nálam még a tanítás is vissza-visszatért az elmúlt években, a szervezőmunka is, nem tudom megmondani, hogy hány irodalmi est résztvevője, tető alá hozója voltam. Talán az írás uralkodott el jobban az életemen, mint ahogy azt bármikor is gondoltam. 25. Azt mondom, csak életünk keretei, körülményei változtak, a lényege nem, úgy dolgozunk, életünk abban a csapásban halad, amelyikben elindult, az organikus, a belső hajlamokból kinövő életnek mégis egyre kisebb esélyét látom. A társadalom egyre kisebb teret biztosít a belső hajlamokból kinövő életnek. Megszerezhető javakban a külső világ egyre többet kínál, ezzel a kínálattal mi valójában ezerkilencszáznyolcvankilenc után kerültünk szembe, ám ezért egyre több és személytelenebb munkát követel meg az emberektől. Éppenséggel a belső hajlamokból kinövő munkáról való lemondást követeli meg a mai világ. Ebben a vonatkozásban szerencsésnek mondhatjuk magunkat, eddig azt a munkát végeztük, s azt az életet éltük, a család szintjén mindenképpen, amelyhez kötődtünk, s amelyet mindig is szerettünk volna élni. Igaz, az így felépült és felépített világunkat szinte minden pillanatban veszély fenyegette. így van ez ma is. Az ide kapcsolható mit nyertünk?, mit veszítettünk? kérdéseket fölöslegesnek tartom föltenni. Megválaszolhatatlanok ezek a kérdések, ezért tartom fölöslegesnek a feltevésüket. Az ismeretlenbe indultunk el, s afelé haladunk ma is. Az ismeretlenbe léptünk volna akkor is, ha Egerben maradunk. Csíkszentmihályi Mihály, aki a flow, vagyis az áramlatszerű életérzés elméletét kidolgozta, a maga elméletével akarva-akaratlanul az ember és a világ közötti új kapcsolatra válaszolt. Nyilvánvalóan számos olyan társadalom volt már az emberi történelem során, amelyikben az egyes ember társadalmi helyzete megváltoztathatatlannak tűnt, olyan társadalom azonban még aligha volt, amelyik a megváltoztatásért folytatott küzdelmet teljes egészében megkérdőjelezte volna, s ehelyett inkább azt mondja, társadalmi feladataid elvégzése után éld úgy az életedet, hogy közben jól érezd magad. Csíkszentmihályi Mihály ennek a léthelyzetnek a pszichológiáját dolgozta ki, mondván: „Ahelyett, hogy prófétákra várnánk, feltárhatjuk azokat az alapokat, amelyeken a tudósok és más gondolkodók által szép lassan összegyűjtött ismeretek segítségével felépíthetjük a jó életet. "8 8 Csíkszentmihályi Mihály: Az öröm művészete (Flow a mindennapokban). Nyitott Könyvműhely, 2009, fordította: Halmos Mária, 179. 45
