Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 12. szám - Füzi László: Megérkezés: III. rész

Gondolkodási időt kértem magamnak, s végül Egerből telefonon hívtam fel Lendvai Ildikót, hogy az általa jelzett munkát nem vállalom.

Ekkortól a korábbinál valamivel öntudatosabban söpörtem az egri utcát, s a korábbinál nagyobb öntudattal tartottam az óráimat.

Akkor nem figyeltem fel rá, így csak most, Németh György könyvét olvasva tudtam meg, hogy az ezerkilencszáznyolcvanegy első felében a Veress Miklóst váltó Kulin Ferenc egyik feltételét teljesítve a Mozgó Világot „elvették" a KISZ KB-tól, ettől kezdve ugyanaz a felügyeleti rendszer vette körül, mint a többi lapot.

Ebben a helyzetben mi lett volna az én megbízatásommal?

A Mozgó Világ körül állandóan ügyek voltak, ezek folyományaként 1981. február 5-én a KISZ KB Intéző Bizottsága felmentette Veress Miklóst, a lap főszerkesztőjét, majd Kulin Ferencet nevezték ki főszerkesztőnek, a lap 1981. márciusi-áprilisi száma csak júniusban jelent meg, ez önmagában is jelzi a háttérben zajló történések elnyújtott voltát.2

9.

Még egy megkísértés ért, most már azt kell mondanom, évtizedekkel ezt követően.

Még a mindennapi munkámból sem kellett volna kilépnem, a megszokott városomat sem kellett volna elhagynom, bár írni, úgy, ahogy megszoktam, a magam ritmusa szerint, nem írhattam volna.

Egy rádióműsort szerkeszthettem volna, a rádió legismertebb kulturális műsorát.

Nem vállaltam.

Ismét fel kell tennem a kérdést, miért nem vállaltam?

Nem azért, amiért hajdan a Mozgó körüli figyelést, ügyintézést nem vállaltam, hanem inkább azért, mert a megszokott munkaritmusomba nem fért volna bele.

Vagy talán azért nem, mert itt is el kellett volna szakadnom attól, amit a szakmámnak gondoltam.

Vagy talán azért, mert nem éreztem a megszokottnál nagyobb nyilvánosság hiányát.

10.

Akkor, a nyolcvanas évek elején a fizikai és szellemi kilépések, eltávolodások sokat segítettek abban, hogy a kisváros légkörét el tudjam viselni.

Benne éltem a valós világban, de számomra annak részét jelentette az is, ami az irodalom világában történt.

Mondhatnám, hogy nemcsak belül voltam, hanem kívül is, de ez így nem lenne igaz. Ha kívül voltam, akkor talán tudtam a külső szemlélő szemével nézni a városban vagy az iskolában történteket, de ha hazaértem, szóval ha „belül" voltam, akkor teljesen azonosultam azzal, amivel éppen foglalkoztam.

2 Németh György: i. m. 64., 81. és 102.

35