Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 12. szám - Füzi László: Megérkezés: III. rész
11. Varga Pistával irodalmi esteket is szerveztünk a művelődési központban. Az irodalmi folyóiratoknak rendeztünk esteket, az Alföld, a Forrás és a Tiszatáj estjére emlékszem. Az irodalmi est a kor kedvelt társasági formája volt. Mintha a valódi történések pótlódtak volna azzal, hogy az író szűk körben elmondta véleményét a világról, a hallgatóinak afféle kilépés lehetett mindez a mindennapok világából. Simonffy András egyik elbeszélésére emlékszem, ebben az irodalmi estek paródiáját is megteremtette. A nyolcvanas évek elején azonban már minden más volt, mások voltak az irodalmi estek is, mint korábban. Majdhogynem a politikai nyilvánosság tereivé léptek elő. Nemcsak Mozgó Világ-körök alakultak országszerte, de a többi lap is számos író-olvasó találkozót tartott. Erre az egri sorozatra ezerkilencszáznyolcvanegy őszén került sor. A Tiszatáj- estnek hétszáz (!) résztvevője volt. Az igazgató a saját felelősségére kinyittatta az aládúcolt, korábban életveszélyesnek nyilvánított nagytermet, nem merte megkockáztatni, hogy emberek százai szoruljanak az utcára. A lapot a szerkesztők, Vörös László, Annus József, Olasz Sándor mellett Csoóri Sándor és Nagy Gáspár képviselte. Mintha megelevenedett volna mindaz, amiben akkor éltem. A Forrás képviseletében Szekér Endre, Bodor Jenő, a megyei tanács osztályvezetője és Buda Ferenc költő jött Egerbe. Az estet én vezettem, így először hozzánk jöttek a kollégiumba, s onnét mentünk át a művelődési házba. Hetekig készültem erre az estre, a részletekre ennek ellenére nem emlékszem. Egyedül arra emlékszem, ahogy Buda Ferenc a verseit mondta. Ez az est alapozta meg a Kecskemétre való átkerülésünket. Az estet követő beszélgetés során Szigethy András, a Népújság rovatvezetője arra kért, hogy készítsek kétkolumnás összeállítást a Forrásról. Az esten Buda Ferenc a Tett engem apám tuskóra című mari népköltést mondta el: „Tett engem apám tuskóra, mondván: / 'Tuskó égtével égjen meg ő is!' / Tett engem anyám folyóba, mondván: / 'Folyóvíz folytával folyjék el ő isi' II Tett engem ángyom tornác elébe: / 'Kijövök, bejárók rúgják föl' - mondta. II Tett engem bátyám asztal elébe: I 'Hadd lesse, mások hogy esznek!' - mondta II Tuskó elégett én meg nem égtem, / folyóvíz sodra dehogy sodort el, / kijövök, bejárók belém nem rúgtak, / falnom bár nincs mit, nem haltam éhen!" A fordítást ma is Feri legteljesebb önvallomásának tartom, akkor, amikor a verset mondta, teljesen azonos volt fordítása szövegével. A műfordításait tartalmazó kötetbe írt dedikációja datálásából tudom, hogy az egri Forrás-estre 1981. november 23-án került sor. 36
