Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 12. szám - Füzi László: Megérkezés: III. rész

Ennek kapcsán viszont ismét csak azt kell mondanom, hogy ez így nem fedi a teljes igazságot, hiszen önmagában már az is közéleti tartalmakkal bírt, ahogyan tanítottam, szólt is egyszer az egyik kollégám, a rendőrségen dolgozó barátjuk jelezte nekik, hogy figyelnek, ezt egyébként magam is tapasztaltam.

De közéleti állásfoglalást jelentett akkor minden újságcikk, s később ezzel járt, s a mai napig ezzel jár együtt a szerkesztés.

Akkor hát mi volt a valódi ok? Az, hogy még a pedagógiai megszólalás esetében sem éreztem a szakmai hátteret, s később sem, amikor esetleg el kellett volna távolodnom attól, amit tanultam.

Az irodalomtörténetben éreztem otthon magam, s az újabb, nevezhetjük akár a mai irodalomnak is, később a szerkesztésben, noha ennek kapcsán soha semmilyen közvetlenül ide kapcsolható tanulmányokat nem folytattam, én ezekben és ezeken keresztül tudtam megszólalni, másképpen nem.

Andor Mihály dolgozata két ponton ragadott meg. Az egyik az volt, hogy pontosan bizonyította azt, amit magam is éreztem: a magyar iskola nem képes jelentős eredmények elérésére, a történeti tudatzavarok, az olvasási és helyesírási problémák mind ezt bizonyítják. A másik pont pedig az volt, hogy megmutatta, hogy a diákok nem lesznek olvasó emberek, nem tanulnak meg nyelveket, nem tanulnak meg „történelemül", nem énekelnek stb., azaz a magyar iskola sem a gyakorlati, sem az elvontabb szinten nem ér el eredményeket.

Mindennapi tapasztalataimról beszélt.

8.

A Mozgó Világ ügyében mégsem érzem vesztesnek magam.

Zelei Miklós vetette fel, hogy a KISZ KB munkatársat keres, kulturális munkatársat, s azt is mondta, jó lenne, ha az írószövetség, a minisztérium és a KISZ szakmai szinten együtt tudna dolgozni. Ezt az „együttdolgozást" a volt szegediek, Csapody Miklós, ő és én valósíthatnánk meg a leginkább.

Ezt követően hívott fel Pestre Lendvai Ildikó, az adott osztály vezetője.

Nem a beszélgetésünk, hanem a helyzet, amiben benne voltunk, az volt cinikus.

Megkérdeztem, mennyi ideig tartana az a munka, amelyik kapcsán beszélgetünk. Itt általában addig maradnak az emberek, hangzott a válasz, amíg lakást nem kapnak. Erre természetesen azt kérdeztem, hogy mennyi idő kell ahhoz, amíg valaki lakáshoz juthat, úgy két év, jött az újabb válasz. Aztán Ági munkája került elő, segítették volna, hogy álláshoz jusson.

Ezután tértünk rá arra, hogy mi lenne a munkám. Ismerem-e a Mozgó Világot, jött a kérdés, mondtam, hogy igen, s becsülöm, éppen Andor Mihály tanulmányát hoztam fel példaként, innét gondolom, hogy ezerkilencszáznyolcvanegy tavaszán beszélgethettünk. Tulajdonképpen a KISZ irányából kellene tartanom a kapcsolatot a lappal, merthogy a Mozgó akkor még a KISZ KB lapja volt.

Amikor ez elhangzott, már tudtam, hogy ezt a munkát nem vállalhatom. Nem képviselhettem a megrendszabályozó hatalom érdekét azzal a lappal szemben, amelyiket az adott pillanatban a legfontosabbnak tartottam.

34