Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 12. szám - Füzi László: Megérkezés: III. rész
A tanári szoba légköre mindig tekintélytiszteleten alapul, a lázadó írószervezet viszont csak az érveket fogadta el, valódi tekintélyt ott csak érvekkel és a gondolkodás következetességével lehetett szerezni. Tatáról Pestig a KISZ egyik budapesti titkára vitt fel, nevét a bemutatkozáskor nem jegyeztem meg, az út arról emlékezetes, hogy abban a pillanatban, amikor beültünk a Trabantjába, megszólalt, halljuk, mondta, mit mond a Szabad Európa, s bekapcsolta a Szabad Európa Rádiót. A Szabad Európát én is hallgattam, Egerben talán nem annyit, mint később, s akkor is leginkább Kasza László Gondolatforgató című műsorát, azt azonban, hogy a KISZ egyik vezetője is ezt a rádiót hallgatja, egyetlen pillanatra sem tételeztem föl. Az autó vezetőjének alakjához számomra akkor kapcsolódott név, amikor politikai bestsellerek szerzőjeként több riportot is készítettek vele, dr. Kende Péternek hívják. Akkor még nagyon naiv voltam, nem tudtam elképzelni, hogy létezik olyan KISZ- vezető, aki a Szabad Európát hallgatja. Azt sem, hogyha valaki a Szabad Európát hallgatja, úgy beszél, ahogy azt a hatalom kéri. Az 1969-es lillafüredi találkozót követően, még annak az évnek a szeptemberében, hívta életre az írószövetség a Fiatal írók Munkaközösségét, ez a Munkaközösség részt vett a Mozgó Világ létrehozásában is, a szervezet 1973-ban vette fel a Fiatal írók József Attila Köre nevet, ezt a szervezetet tiltotta be a hatalom 1981-ben, ezt követően, immáron József Attila Körként létezve viszonylagos autonómiát vívott ki magának az írószövetségen belül. A jogi és politikai küzdelmeket nem tudtam követni, viszont érzelmileg teljesen azonosultam a szervezet tagjaival. A JAK 1982-től füzetsorozatot indított a Magvető Kiadón belül, de szuverén szerkesztéssel, ebben a ßzetsorozatban (JAK-füzetek) jelent meg első könyvem, az addig írt tanulmányaimat tartalmazó Szerepek és lehetőségek című kötet (JAK-Magvető, 1989). 7. Egy, egyetlenegy tanulmányt nem írtam meg, noha egyedül érmék az egynek a megírását terveztem akkor. Amíg tanítottam, a három év alatt végig anyagot gyűjtöttem a tanításhoz kapcsolódó tapasztalataimról. Éreztem, hogy az iskola, nem csak a mi iskolánk, általánosságban a magyar oktatás nem úgy működik, ahogy kellene, feljegyzéseket készítettem, gyűjtöttem a dolgozatokat a típushibákat bemutatandó. Ez a törekvésem nyilván nem volt független a Mozgó Világ pedagógiai vitasorozatától, ismeretes, ezt Andor Mihály Dolgozat az iskoláról című tanulmányának közlésével indította a lap, később tanulmány helyett én is hozzászólást, az irodalomtanítással kapcsolatos hozzászólást terveztem, de ezt sem írtam meg. Miért?, kérdezem most magamtól. Mondhatnám, hogy az örökös tanítás mellett nem volt időm rá, de ha ezt mondanám, nem mondanék igazat. Nagyon kevés időm volt akkor, de arra, amit igazán szerettem volna megvalósítani, mindig volt időm. Azt hiszem, akkor is dolgozott bennem egyfajta ellenerő, az iskolából a közéletbe nem akartam kilépni. 33
