Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 12. szám - Füzi László: Megérkezés: III. rész
Fűzi László Megérkezés III. rész „Nemcsak őt érdekelte, miért történtek a dolgok úgy, ahogy történtek. A falu is kutatta saját történetét. Hiszen kell lennie valamiféle összerakható egésznek. Különben az ember megbolondul" - olvasom Per Olov Enquist Egy másik élet című önéletrajzában.1 Magamtól kérdezem, az életem kapcsán felépíthető-e valamiféle teljes történet, össze- rakható-e az Enquist által említett egész? Úgy, ahogy szeretném, a falu, a nagycsalád, a család, a falusi közösségek és a magam életét újra felépítve, egészen biztosan nem. Ha az „összerakható egész" létrehozására törekednék, akkor nem írói, hanem történészi, történészi-néprajzosi munkát kellene végeznem. A falu történetét, vagy magukat a faluban végzett munkákat nézve nagyon is a periférián éltem ahhoz, hogy kutatás nélkül a falusi életet, még az átmeneti vonásokat hordozó falusi életet megírjam. De hát nem is ez volt a törekvésem. A magam életét szerettem volna megírni, a formálódásom történetét - akkor, amikor az élettörténetemhez hasonló történetek egyre inkább eltűnnek, írásos nyomuk pedig alig-alig őrződik, mert a mi nemzedékünk tagjai már nem írtak élettörténetet, azt meghagyták az előző nemzedékek íróinak. Törekvésemet szinte korlátoztam is azzal, hogy családi vonatkozásokban sem végeztem mélyfúrásokat, úgy akartam megírni, s úgy is írom meg a magam életének történetét, ahogyan azt megéltem, s ahogyan az a történésekkel kezdődően bennem él. Nem is tehettem másként, azok, akiket megkérdezhettem volna történetükről, szándékaikról, már meghaltak, s magukkal vitték a falu kollektív emlékezetének jókora darabját. Úgymond családtörténeti mélyfúrásokat sem akartam végezni, élnek még páran, akiket megkérdezhettem volna erről-arról, egy véletlenül előbukkant mondatfoszlányról, utalásról, végül ezt sem tettem meg, s nem azért, mert nem érdekelt mindaz, ami a véletlenül előbukkant mondatfoszlány mögött rejlett, hanem azért, mert ellenkezett volna az otthoni emlékezet sajátos vonásaival. A falu mindenre emlékezett, de csak nagyon kevés dologról beszélt. így volt ez nálunk is, családi életünket, még a régi, otthoni családi életünkre utalok most, uralta az egymás iránti szeretet, a szeret étről, egyáltalán az érzelmekről mégsem szóltunk egyetlen szót sem. Az összetartozás, az egymás iránti figyelem kifejezett mindent. Azt kell gondolnom, 1 Per Olov Enquist: Egy másik élet (Európa, 2011) 27
