Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 12. szám - Győri László: A tisztaság akarása; A régi ház; Egy papagáj elhulltára

Egy papagáj elhulltára

A két kis papagáj nem volt egymással szinkronban.

Életük más-más ütemre járt.

Délutánra elpusztult a zöld.

Tegnap még billegett az ágon.

A sárga él, a zöld pedig merev tollcsomó a kalitka alján.

Egyikünk meghal, a másik él tovább.

A zöld vagyok? Esetleg a sárga?

Meddig kopogok a kis kölesmagon?

A kérdés régi, sőt mi több régies, hogy nem új, készséggel elhiszem, elismerem, sőt mi több, tudom.

De nekem élni mégiscsak új volt, én éltem, engem véve tárgynak, én éltem, és ha meghalok, új lesz, különös, egyedi, ami megtörténik.

A kérdés új tehát: mire készüljek előre? Meddig kocogtatom a porcelántányért?

A kis csőr tegnap még kopogott.

Tegnap még voltam, emlékszem rá.

Ma meg a padlóra zuhantam?

Mikor hazajössz, nézz tüzetesen körül, hogy nem kell-e kidobnod újságba tekerve a lenti kukába?