Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 12. szám - Zelei Miklós: Alsó határ
Zelei Miklós Alsó határ Nem emlékszem a nevére. Úgyhogy megfordítom a szokást, közterületről nevezek el embert, az őrmestert a térről, ahol a háza állt. Haladás őrmester. Újszeged. De most még egy másik időben létezem. A közeli fiúiskolában éppen befejeztem az első osztályt. A József Attila sugárútnak még Vásárhelyi a neve. A sarki magasház helyén gyümölcsös van. Ötvenhat nyara. Ha a kifejezést használtuk volna: kulcsos gyerek vagyok. Az öltözékem egy fürdőnadrág, a talpam alatt a flaszter jó meleg. A túloldali postás művelődési ház tetejére szerelt hangosbeszélő egész nap ontja a slágereket. A kedvencem: „Bárhogy lesz, úgy lesz, A jövőt nem sejthetem, A sors ezer rejtelem, Ahogy lesz, úgy lesz! Bárhogy lesz, úgy lesz." Azután évtizedeken át nem is hallhatom ezt a számot, mert nem „ahogy lett", hanem „úgy". Jósok kerülnek hatalomra. Ajövőnket pontosan megmondják nekünk és kijelölik a hozzá vezető utat. Ennek következtében kerül képbe Haladás őrmester. Központi alak a képen. Ahol nem áll senki, az ő. 1970 van. Haladáséknál lakik albérletben Baka István és felesége, Ökrös Tünde. Mi a szomszédos Fogarasi utcában albérletezünk egy olajmunkásnál, akiből az esti két pohár után mindig kijön a Békés megyei parasztember. Nincs olaj, sehol a fúrótorony, nem kell a kobak. Hanem tehén, búza, ló. Meg Szent Dávid! Aki az egészet elhegedülte. Az olajmunkás a konyhaszékről felugrik, s az ajtóból az éjszakába köp egy ortályosat. 24
