Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 12. szám - Győri László: A tisztaság akarása; A régi ház; Egy papagáj elhulltára
amiért idáig jutott, amiért úgy cselekszik, hogy elérje a lényegiség tűhegyes fokát. A közbül való terítette le, az ital, amelyre sohasem vágyik, esetleges, szükségszerűtlen, tisztátalan eszköz, egészen másra sóvárog, s milyen súlyos, gyötrelmes vesződség mámorba jutni minden segédeszköz nélkül, úgyszólván fogalmi úton, minden anyagit lehántani hozzá. A hajsza ugyan hiábavaló, de törekszik a jóra, a tulajdonságok nélküli, a nincstelen szeszt, az anyagtalanul hatót megtalálni egyszer. Látszatra a tulajdonságot fájlalta leginkább, az egyetlent, a bűzt. Fájdalmában a részeg, elvetemült elme a lényegre nyílt, a motyogó mondat maga a tagolt, artikulált szellem: a mámor mocskon túli, tiszta akarása. A régi ház A sarkon áll mintegy száz esztendeje, öreg ház tehát, viszont jól bírja még, viszonylag jól, csak néha-néha kell rajta ezt-azt kijavítani. Ráférne ugyan egy általános, nagy tatarozás, a villanyvezetékek azóta nincsenek kicserélve, amióta felhúzták a múlt század elején, a bergmanncsövek ilyen idős korban már porladni szoktak, minden bizonnyal foszladoznak is az öreg falak mélyén, kész csoda, hogy nem okoznak zárlatot egyszer-egyszer, de majd megtudjuk egy késő téli nap, ne adja Isten, éppen karácsony estéjén, hogy elérték életük végső pillanatát, az egész házat hirtelen sötétség rázza meg, nem ég sehol egyetlen villanykörte sem, ki-be futkosunk, összegyűlünk a folyosón, tanakodunk, általános lesz a zűrzavar, 20
