Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 12. szám - Győri László: A tisztaság akarása; A régi ház; Egy papagáj elhulltára
Győri László A tisztaság akarása Amikor elhagytuk a szőlőhegyet, ahol nemcsak bor akadt bőségesen, többféle rövidital is, rum, törköly, de főleg szilvapálinka, és már mindannyian kissé tántorogva botorkáltunk a völgybe, a falu kastélya felé, amely mindannyiunk szálláshelye volt, ő mindenkinél rosszabbul vette a lépést, a lába minden mozdulatra összegabalyodott, amelynek láttán két nő kezdett gondoskodni róla, az egyik rögtön karon fogta, a másik is odahajolt, hogy karon fogja szintén, amit amaz féltékenyen ugyancsak rosszait, egyszóval összevesztek rajta, végül egyik sem kerekedett fölül, békét kötöttek egymással, jobbról és balról támogatták, amire valóban, förtelmesen rá is szorult, nem rókázott ugyan, de zilált volt mindene, onnan már jó ideje kizuhant, ahol őt még önmagával azonosnak lehetett volna hívni, inge kicsúszott a dereka fölé, a nadrágja csupa lucsok volt, a vizeletét már nem tudta visszatartani. Elroncsolódott, s ez a bábu egyszerre megszólalt:- Csak ne volna annyira büdös! Eszerint még a pálinkánál tartott, az előzményhez tért vissza aggodalmasan, legbensőbb gondja tárgya buggyant ki belőle, rosszallotta az ital jellemét. Megadta magát a sorsnak, akarat, érzéklet, morál, minden elpárolgott már belőle, egyetlen mozzanat ült eszmélete alján, afogalmiság végső maradéka, az érdemi rész, 19
