Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 11. szám - Fazont adni egy színháznak: Bagó Bertalannal beszélget Ménesi Gábor
- Több korábbi rendezésedben is középpontba kerül a hatalom mechanizmusa, valamint a történelem által formált személyiség (és ezzel együtt az egyén által formált történelem) felmutatása. Jó példa erre a Caligula helytartója kecskeméti bemutatója. Milyen új szempontokat fedeztél fel Székely János klasszikus darabjában?- Korábban úgy értelmezték a drámát, hogy a két főszereplő, Petronius, a római helytartó és Barakiás, a zsidó főpap megalkuszik, mintha meg sem érintené őket a nagypolitika. Én más felfogásban rendeztem meg a darabot, és arra a folyamatra helyeztem a hangsúlyt, melynek során Petronius rádöbben, hogy az a diktatúra, amelyet addig teljes odaadással kiszolgált, voltaképpen talmi és önmagát pusztítja el. Hasonló folyamat ez, mint amikor a damaszkuszi keresztútnál Saulusból Paulus lesz.- Alapvetően vitadrámáról van szó, amelyben történelem- és morálfilozófiai eszmék és elvek ütköznek, miközben a főhős belső vívódásának tanúi lehetünk, annak a gyötrődésnek, amin Petronius keresztülmegy, amíg meghozza döntését. Ezt a folyamatot kitűnően érzékelteti Kőszegi Ákos játéka.- Eleinte úgy viselkedik, mint egy gépember; bejön, semmilyen viszonyt nem akar ápolni a helybeliekkel, ridegen kihirdeti a császár parancsát, melynek lényege, hogy az őt ábrázoló szobrot el kell helyezni a zsidók templomában. Barakiás azonban olyan, mint a víz, amely ellen lehetetlen harcolni, mert hatalmas ereje van és összenyomhatatlan. Petronius sem tudja őt legyőzni, sőt, a helytartó maga jut el a parancs megtagadásáig. Más kérdés, hogy nem kaphatja meg a feloldozást - előbb hal meg ugyanis a császár -, mert aki az ilyen hatalom kiszolgálója, idővel maga is olyanná válik. Nem véletlen, hogy a darab végén felnyitott doboz üres.-Meglepett, hogy a darabot a stúdióban mutattátok be. Mi húzódik ennek a döntésnek a hátterében?- Felkérésre rendeztem meg a darabot, és a színház vezetősége eleve így határozott. Utólag viszont azt mondhatom, nagyon jót tett a Caligula helytartójának - amely veretes, nehéz mű hogy stúdióban mutattuk be, és ezáltal intim kapcsolatot teremtettünk a nézők és a színészek között.- A Pinceszínházban állítottad színpadra Forgách András Léni (vagy nem Léni) című darabját. A néző szembetalálkozik egy náci egyenruhát viselő bábuval, amelynek fejére Hitler arca kopírozódik. Azt hiszem, ennek aktualitásához kétség sem fér, és szükségtelen hozzá bármiféle kommentár. A darab mindemellett művészet és hatalom bonyolult viszonyára fókuszál, amennyiben Leni Riefenstahl alakját állítja középpontba. Milyen kérdéseket vetett fel az ő figurája?- Nagyon örültem, hogy ismét részt vehettem egy olyan kortárs darab születésében, amely aktuális politikai és társadalmi kérdéseket sűrít magába, hiszen ebben a pillanatban írta Forgách András, és azok a feszültségek hívták életre, amelyek a mi világunkat terhelik. Leni Riefenstahl egy rendkívül tehetséges színésznő, táncosnő és rendező volt, egyúttal egy olyan ideológia és diktatúra kiszolgálója, ami semmilyen módon nem menthető fel, sőt elítélni kell és rettegni tőle, nehogy megismétlődjön. Léni élete végéig azt állította, hogy nem tudott 123
