Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 11. szám - Fazont adni egy színháznak: Bagó Bertalannal beszélget Ménesi Gábor
a szörnyűségekről, ennek azonban ellentmond egy fénykép, amelyen lengyel zsidókat lőnek az árokba, és ő maga is jól látható rajta. Pontosan tudta, hogy ártatlan embereket pusztítottak el, mégis részt vett ebben az egészben. Mindig azt mondta, hogy ő csak filmet akart csinálni. De olyan nincs, hogy a sár nem fröccsen fel. Elképzelhetetlen, hogy fent ülök az elefántcsonttornyomban és távol tartom magam a hatalomtól, amelytől a pénzt kapom. Az is izgalmassá tette Léni figuráját, hogy átélte az egész huszadik századot - százkét éves korában halt meg -, mindent látott, mindenhol jelen volt. Három életkort emeltünk ki az előadásban, a fiatal, a középkorú és az idős Leni Riefenstahl élettörténetének egy-egy epizódját dolgoztuk ki, miközben egymásba csúsztattuk a három idősíkot. Három színésznővel dolgoztam, Marjai Virággal, Pápai Erikával és Almási Évával, a férfiszerepeket pedig kivétel nélkül Szegezdi Robi játszotta. Nagyon izgalmas munka volt, egy kicsit félelmetes is, olyan, mint a fából faragott királyfi Bartók művében, amely egyszer csak életre kel. Addig festjük az ördögöt a falra, amíg megjelenik és megszállja a helyet...- Nem először dolgoztál a Pinceszínházban, hiszen egy évvel korábban ugyanott rendezted meg a Mr. Pöpec című darabot, melyet végzős színművészetis hallgatók tolmácsoltak. A teátrum koncepciója sajátos - egy-, két- vagy háromszereplős darabokat mutatnak be -, a tere meglehetősen kicsi. Hogyan sikerült alkalmazkodni ezekhez a sajátságokhoz? Egyáltalán, mennyiben befolyásolja munkamódszered a színpadi terek nagysága?- Már utaltam rá, hogy az előadásról való gondolkodásomat nem befolyásolja a tér. Nekem lényegében teljesen mindegy, hogy stúdióban vagy monumentális térben dolgozom. Ugyanakkor persze a formanyelv és a játéktechnika nem azonos a stúdióban és a nagyszínpadon. A stúdió filmszerűbb, közelibb, és korlátozottabb gesztusrendszerrel bír, mint a nagyszínpad. A közelítésmód azonban minden esetben hasonló. Lényegében egy nagyszínházi produkcióban - sőt még Szegeden a Dóm téren is - ugyanúgy kell elindulni, mintha stúdióban dolgoznánk. Világosan elemzem a szerepet a színész számára, megtalálom az érzelmeket, a váltásokat, a játékstílust, ha pedig mindezzel megvagyok, már csak ki kell nagyítani. Ezt a munkát nem lehet megspórolni sem a stúdióban, sem a nagyszínpadon.- Színházi emberként egy évadot mindenképpen előre kell látnod. Milyen munkák várnak rád a következő hónapokban?- A Bánk bán után rögtön elkezdem próbálni az Új Színházban Shakespeare Coriolanusát, ami nagy kihívás számomra, mert rendkívül nehéz darab, nem adja magát könnyen. Nem véletlen, hogy Székely Gábor 1985-ös rendezése óta nem mutatták be. A tervek szerint a Tháliában rendezem meg a Presznyakov testvérek Csónak című darabját, azt követően pedig Nyíregyházára megyek, ahol Sütő András drámáját, A szuzai menyegzőt mutatjuk be. Szarka Tamás, a Ghymes együttes alapító tagja írt a Toldiból egy zenés változatot, amit terveink szerint májusban állítunk színpadra. 124
