Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 11. szám - Fazont adni egy színháznak: Bagó Bertalannal beszélget Ménesi Gábor
- Nem sokkal később kiváltatok a szegedi színházból, és megalapítottátok a Független Színpadot.- Huszonvalahányan váltunk ki akkor. Azok az emberek, akiket Jóska vitt le Szegedre, kivétel nélkül elhagyták a társulatot. 1989-et írtunk, benne volt a levegőben a függetlenség iránti vágy, Romániában akkor zajlott a forradalom. Megfogalmazódott bennünk is annak igénye, hogy lerázzuk magunkról a régi, poshadt struktúrát. Először azt szerettük volna elérni, hogy Jóska legyen az igazgató, ám ez nem valósult meg. Ennek ellenére - mondván, hogy nem hőzön- geni, hanem dolgozni akarunk - megcsináltunk két nagy sikerű előadást a JATE Klubban. A Rómeó és Júliát - amelyben Rómeó szerepét kaptam meg - egy üres térben játszottuk, ami komoly hatást váltott ki országszerte. Pesten is előadtuk az Almássy téren és a Katona József Színházban. Ezt követően jöttünk el Szegedről, és megalapítottuk a Független Színpadot. Megkaptuk a GANZ művelődési házának egyik helyiségét - ez volt a híres-hírhedt Fekete Lyuk, a nyolcvanas évek egyik meghatározó alternatív találkozóhelye -, és három-négy éven keresztül ott csináltuk a színházat. Szó szerint a földön ültünk, semmink nem volt, egy fillér nélkül dolgoztunk.- Viszont Vass Éva és Gábor Miklós is csatlakozott a Független Színpad társulatához, ami nem kis dolog volt. Gábor Miklós rendezett is téged az Oidipusz királyban. Milyen volt a közös munka? Milyen volt őt közelről figyelni?- Gábor Miklóst a mai napig nagyra tartom. Végtelenül intelligens, nagyformátumú színész volt, aki szerintem akkor is színészként gondolkodott, amikor rendezett. Nemcsak beszélt a színészetről, hanem világosan meg is tudta mutatni, amiről beszélt. Pontosan úgy játszott, ahogy gondolkodott a színházról és a színjátszásról, mert tökéletes egységben volt önmagával és a színészetével. Gyémántagyú ember volt, aki kristálytisztán játszott, minden hangsúlya és mozdulata a helyén volt. Megtanultam tőle, egyebek mellett, hogyan kell szerepet építeni, és hogyan kell beszélni a színpadon. Mivel nem volt külön öltöző, mindig együtt voltunk valamennyien - Gábor Miklós, Vass Éva, Ruszt József, Avar István, aki tanárom volt a főiskolán, és mi, fiatalabbak ittuk az Unicumot, beszélgettünk az élet nagy kérdéseiről és szakmai problémákról. Felejthetetlen pillanatok voltak.-A Független Színpadon több fontos előadásban szerepeltél, rendezőként is ott mutatkoztál be egy Márton László-darabbal, majd Nigel Williams Az ötödik KÁ című művét állítottad színpadra, s azt követte Mrozek Vatzlav című darabja. Mikor ébredt fel benned a rendezés iránti igény?- Ezt nehéz utólag rekonstruálni, de nem egyik napról a másikra jött. Voltaképpen mindig a rendezés érdekelt, már a főiskolán is rendezni akartam, ugyanis az előadások létrejöttének folyamata izgatott. Inkább rendező vagyok, mint színész, a lelkemhez és alkatomhoz a rendezés áll közelebb. Amikor annak idején befejeztük a Független Színpadot, Budapest hat színházába hívtak, de egyik helyre sem mentem, mert tudatosan választani akartam a színészet és a rendezés között. 121
