Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 11. szám - Varga Mihály: Tudós tanár Kecskeméten: Hajnóczy Iván, a Katona-kultusz ápolója

életében mindig foglalkoztatta. Az alábbiakból minden bizonnyal kiderül majd, hogy Hajnóczy eredményesen fáradozott, sokat tett elhivatottságával és igazi megszállottságával Katona megismertetése, életének és munkásságának közkinccsé tétele érdekében. Nem véletlenül volt ő több mint három évtizeden át a Katona József Kör (később Társaság) tagja, főtitkára (1912-18), majd alelnöke (1928-33) és 1933-tól tiszteletbeli tagja.

Orosz László Katona-kutató, Kecskemét jeles irodalomtörténésze ezt írta méltán dicsért elődjéről: „Hajnóczy igyekezett pótolni azt, amit egy évszázad kecskeméti Katona-kultusza elhanyagolt: fölmérte a Kecskeméten még fóllelhető Katona-emlékeket, kiadta Katona több kéziratát, összeállította életének és műveinek bibliográfiáját."

Amikor Hajnóczy Iván fiatalon, néhány évi tanítás után a hírős városba került tanítani, gyorsan kettős karriert futott be: egyrészt hamar iskolaigazgató lett - jórészt átlagon felüli felkészültsége alapján -, majd ugyanolyan gyorsan az irodalmi örökségeket eredményesen ápoló Katona József Társaság (ekkor még Kör) tekintélyének, szerepe erősítésének céljából fáradozott, nem kevés eredménnyel.

Néhány évi itteni tanárkodás után 1913-ban már a felsőkereskedelmi iskola igazgatója volt, miközben megválasztották a Katona József Kör főtitkárának. Egy korabeli jegyzőkönyv szerint a választmány megbízta őt egyebek mellett azzal a feladattal, hogy november 1-jén, halottak napján gondoskodjék „a sír feldíszítéséről és kivilágításáról". Ezekben a napokban történt - egy levéltárban meglévő jegyzőkönyv szerint -, hogy javasolta a főtitkár Katona József hamvainak áthelyezését a Szentháromság temető főútjának a végére, a főbejárat közelébe. A másik indítványa, kezdeményezése talán még ennél is jelentősebb. Szintén a levéltárban olvasható az a beadványa, amelyben meggyőző mondatokkal indítványozza, hogy az immár húszéves városi színházat nevezzék el a drámaíróról. Indoklásul más városok példáit említette: Debrecenben Csokonai, Szegeden Dugovics nevét viseli az intézmény. Figyelme arra is kiterjedt, hogy beadványában javaslatot tett az ünnepség programjára (az ünnepi beszéden kívül részlet a Bánk bánból, egy jelenet Erkel operájából, a Városi Dalárda szereplése stb.). Nem sokkal ezután a november 11-én megrendezett Katona-emlékünnepélyen Katona első és második Bánk bánja címmel ő tartott tudományos igényű előadást, nagy sikerrel. A nagy drámaíró élete és munkássága iránti rokonszenvesen elkötelezett szeretete lényegében ezzel a nemes és figyelmet érdemlő tettével kezdődött el valójában. Az esemény jelentőségét mutatja, hogy az akkor már rangosnak számító Kecskeméti Lapok elismerően és részletesen beszámolt az eseményről.

„Egy irodalmi szenzáció tartja lekötve mindazok figyelmét, akik Katona József fő művét irodalmunk kincsei közé sorozzák" - így kezdik a szemléletes tudósítást. S a folytatás is ilyen elismerő és emelt hangulatú: „Előkerült a Bánk bán első szövege, a költő saját kezű jegyzeteivel ellátott, s így fóltétlen hitelességű kéziratban." A továbbiakban meggyőző érveléssel szólnak a lelet jelentőségéről és ecsetelik a nagy mű megszületésének körülményeit és további sorsának alakulását. Hajnóczy hangsúlyozottan felemlíti, hogy a régebbi Bánk bán-magyarázók a dráma első szövegének ismerete nélkül több szempontból téves következtetésre jutottak. Hajnóczy az egymástól eltérő szövegek egybevetésével, konkrét példákkal teszi szemléletessé és meggyőzővé a két szöveg közötti különbséget. Azt állítja, hogy az összehasonlítás által „bepillantást nyerünk egy költői elme műhelyébe, és alkalmunk nyílik egy klasszikus műalkotás kialakulásának egyes mozzanatait, kifejlődését, a gondolatban a káoszból való fokozatos kikristályosodását megfigyelni." Hajnóczy megfigyelése a barokkos, egyeseknek talán dagályosnak tűnő fogalmazása ellenére is elgondolkodtató. A fentiekhez hozzá kell tenni, hogy Hajnóczynak ez a fiatalkori előadása húsz évvel később a Katona József Kör évkönyvében nyomtatásban is megjelent.

Miközben Katona városában - jórészt közigazgatási és értelmiségi körökben, és részben az igényesebb polgárok soraiban - fokozatosan ismertté vált a drámaíróról elnevezett kör,

108