Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 11. szám - Varga Mihály: Tudós tanár Kecskeméten: Hajnóczy Iván, a Katona-kultusz ápolója
a város határain túl is megmutatkozott már bizonyos érdeklődés tevékenységük iránt. A kecskeméti levéltárban olvasható egy Budapestről érkezett levél, amelyben a környék pásztoréletének kutatója szorgalmazza, hogy a Katona József Kör évkönyveit küldjék meg a Nemzeti Múzeumnak (ő annak az izsáki születésű Madarassy László írónak és világutazónak a fia volt, aki alapította és szerkesztette az első kecskeméti újságot, a Kecskeméti Lapokat). Egy Hajnóczy Ivánnak szóló levélben 1914-ben arról értesülhettek a kecskeméti irodalombarátok, hogy a belügyminiszter jóváhagyta a Katona József Kör módosított alapszabályát. Ez számunkra azért is érdekes, mert elkészítésében döntő szerepe volt Hajnóczynak. Erre mutat egyebek mellett a cél megfogalmazása. Legfőbb cél - olvasható benne - „a hazai irodalom és tudomány pártolása", valamint „Kecskemét város történetében, akár itt születettségüknél fogva helyet érdemlő férfiak és nők emlékezetének felelevenítése". Ebben a Katona-kultuszt gazdagító esztendőben jelent meg egy cikke Hajnóczynak a fővárosban; az Irodalomtörténet című folyóirat közölte a Pótlások a Bánk bán első szövegéhez című írását. Akkor e rangosnak számító orgánumnak Pintér Jenő volt a szerkesztője. Ebben a kitűnő és nagyon is időszerű munkájában Hajnóczy Bárány Boldizsár Rosta című javító szándékú szövege alapján hasonlítja össze a Bánk bán 4. és 5. felvonásának egyes részeit. Miközben megjegyzi, hogy szerinte hiba volt annak idején, 1869-ben a dráma szövegével együtt a Rosta szövegét is kiadni. Ennél a pontnál feltétlenül ide kívánkozik egy megjegyzés: Hajnóczyra egyértelműen az volt a jellemző, hogy amikor fontos és felelős tisztséget töltött be a Katona József Körben, akkor bontogatta szárnyait legaktívabban és legkövetkezetesebben a Katonakultusz ápolása érdekében. Ezt a főtitkári (1912-18) és alelnöki (1928-33) időszakára vonatkoztathatjuk. Ám a fentebb említett időszakokon kívül a közbeeső években is hallatta szavát, egyebek mellett, kedvenc témakörében is. Mert az így utólag nézve is hamar nyilvánvalóvá vált, hogy ő minden kétséget kizáróan Katona bűvöletében élt és munkálkodott mindvégig. Hajnóczy Iván egyik műve - mely Katona József szellemének ébrentartását, a Katonakultusz erősítését szolgálta - a Katona Kecskeméten című tanulmány volt, amelynek súlyát és fontosságát nagyban emelte, hogy az akkor már igencsak tekintélyes Horváth János irodalomtörténész írt előszót. Ebben fontosnak tartotta megemlíteni, hogy bizony téves adatok jelentek meg a Katona-irodalomban, melyek megtévesztően befolyásolták a drámaíró életének és művének megemlítését. Rokonszenves gesztus volt, ahogy Horváth tanítványának és barátjának nevezte Hajnóczyt. S figyelmet érdemel az is, hogy ezt írta a Bánk bán szerzőjéről: „Nagy, heves indulatok lobogtak lelkében." És azt is, hogy „A szülővárosnak nincs és aligha lesz valaha nagyobb büszkesége..." Könnyű elgondolni, hogy Hajnóczynak, aki ekkor már csaknem másfél évtizede Kecskemét irodalmi-szellemi életének egyik vezető és meghatározó személyisége volt, mennyire jólesően hangoztak a Horváth János által róla leírt alábbi mondatok: „Bizonyosan szívesen veszi e szűkszavú, de pontos adatokban bővelkedő művet Katona József minden tisztelője, a részletparányok is kritikailag érdeklődő szaktudós éppúgy, mint a lángelme előtt önkénytelen áhítattal hódoló közönség, különösen pedig szülővárosa, melynek nincs és alig lesz valaha nagyobb büszkesége Katona Józsefnél." Ez elismerő és értő szavakhoz a nagy tudós még hozzátette: „Mi nem láttuk őt soha, de ismerni szeretnék. Vigyen előbb megismerésében ez érdemes tanulmány is." A fentebb méltatott tanulmányban Hajnóczy ismerteti a drámaíró családfáját, szüleit és gyerekkorát, pesti éveit és hazatérését, valamint a színészettel való kapcsolatát. Amikor Katonáról mint történetíróról szól, rokonszenves elfogultsággal ezt írja: Katonát „már korán a történelem felé vonják egyrészt tanulmányai, másrészt hajlama”. Érdekes annak az elemzése, hogy Katona József miként és milyen okból tért vissza a szülővárosába. Meglepő határozottsággal állítja, hogy az író törekvései meghiúsultán elkeseredve vonult vissza 109
