Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 11. szám - Imre Zoltán: (Nemzeti) kánon és (nemzeti) színház: - vita a Bánk bán 1930-as centenáriumi színpadra állításáról
Ezeket az emlékeket őrizte meg és erősítette fel az is, hogy a köztudatban úgy élt: a színház a dramatikus szöveg kisebb-nagyobb változtatásai ellenére a színpadra állítást az 1845-ös Egressy-féle előadás szerint rögzítette.22 A színházitól eltérően az irodalom csak jóval később, főleg a színházban betöltött státusának hatására fogadta el a Bánk bánt magyar nemzeti tragédiaként. 1848 előtt a kritikusok nem igazán méltányolták a Bánk bánt Toldy Ferenc 1851-es magyar irodalomtörténete pedig csak röviden említi. Katona darabjának kritikai elismerése Greguss Ágost 1854-es írásával kezdődött, az 1850-es évek végén pedig Arany János, Gyulai Pál és Szász Károly csatlakozott Greguss méltányló véleményéhez. Szász azonban sosem fejezte be elemzését, Arany írása pedig töredékben maradt és csak 1879-ben jelent meg. Gyulai ellenben, amikor a Magyar Tudományos Akadémia tagja lett, székfoglaló beszédét a Bánk bánról tartotta. Ebben az 1860-ban nyomtatásban is megjelent előadásában a Bánk bánt már a magyar nemzeti tragédiának nevezte.23 1860 után a Bánk bán irodalmi és színházi státusa miatt már az általános, a középiskolai és a felsőoktatási tananyag része is lett. A magyar irodalomtankönyvek és forrásmunkák részletes áttekintést nyújtottak Katona életéről, a Bánk bán elemzéséről, illetve gyakran tartalmaztak a darabból kiemelt „fontos" jeleneteket, amelyeket a diákoknak kívülről meg kellett tanulniuk. A szöveget és a hozzá tartozó különböző kommentárokat rendszeresen újra és újra kiadták a nemzeti írók vagy a híres magyar írók újabb és újabb sorozataiban. Továbbá a magyar irodalom, színház és dráma történetéről írott minden egyes monográfia tartalmazott egy fejezetet Katonáról és a Bánk bánról.24 Következésképp Katona és a Bánk bán a 19. század utolsó negyedére iskolai memoriterként, színházi előadásként, illetve otthoni olvasmányként az egyéni, az irodalmi és színházi kánon „tagjaként" pedig a kulturális (közösségi) emlékezet részévé vált. A szöveg és interpretációi különféle kiadásokban voltak hozzáférhetőek. A szöveg előadásai pedig, hivatalosan elfogadott és rögzített dramatikus szöveggel és színpadra állítással, rendszeresen látható, reprezentatív előadássá váltak a Nemzeti Színházban, különösen olyan nemzeti ünnepeken, mint március tizenötödike vagy október hatodika, illetve az évadkezdés és az évadzárás alkalmai. Vita I. - hagyomány és modernség Mint azt már említettem, Katona halálának századik évfordulója tiszteletére tartandó megemlékezések és ünneplések előtt két éwel(!) jelentette be elképzelését Hevesi Sándor, a Nemzeti Színház igazgatója, hogy dramaturgiai változtatásokat hajtana végre a szövegen, és újrarendezné az előadást. Jó oka volt ezt megtenni, hiszen ekkor már túl volt számos a Nemzeti Színházban bemutatott előadás okozta botrányon: a Czillei és a Hunyadiak25 aktuálpolitikai áthallásán, A hős és a katona26 bemutatása utáni jobboldali gyalázkodáson 22 Lásd Orosz 1979, 137-166. Amennyiben változtattak a jelmezen, a kellékeken és a díszleten, ez mindig a nézők emlékezetében élő hagyomány dekórumán belül maradt. Lásd például a Németh Antal által közölt képeket (Németh 1935). 23 Lásd Orosz 1999, 36-45. és 49-51. 24 Orosz 1983, 513-532. 25 Vörösmarty Mihály: Czillei és a Hunyadiak (bem.: 1923. december 6., színpadra alkalmazta: Hevesi Sándor, rend.: Pethes Imre). 26 Georg Bemard Shaw: A hős és a katona (bem.: 1926. október 14., ford.: Hevesi Sándor, rend.: Horváth Árpád). 95
