Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 11. szám - Imre Zoltán: (Nemzeti) kánon és (nemzeti) színház: - vita a Bánk bán 1930-as centenáriumi színpadra állításáról

(nemzeti) színház és a (nemzeti) kánon, hanem a (nemzeti) politika és a (nemzeti) identitás elképzelését is érintették. Jelen tanulmány középpontjában az 1928-as vita, annak következményei és a kapcsolódó területek vizsgálata áll. A vizsgálat azzal a reménnyel kecsegtet, hogy feltárható a kanonizálódás, a színház és a nemzeti identitás kapcsolatának (ebben a korszakban) lényeges szervező elvei és elemei.4

Kánon és nemzeti kánon

A kánon fogalma központi jelentőségű a kulturális folytonosság fenntartásában, illetve a kultúra mechanizmusainak és különböző csatornáinak vizsgálata során.5 Noha a terminus mai használata még mindig a textuális értelem szent hagyományán alapszik, a kánon úgy is meghatározható, állította Szegedy-Maszák Mihály, mint „saját szabályokkal rendelkező (...) standardizált korpusz".6 7 Itt a korpusz szövegek együttesénél sokkal szélesebb értelemben szerepel, hiszen utalhat szövegekre, illetve képekre, filmekre, színházi előadásokra, zenedarabokra stb., ezek verbális és nem verbális interpretációira, amelyek lista formájában, bizonyos szabályok mentén rendeződnek el. Ez a meghatározás a kánonnak egyrészt mint listának, másrészt mint szabálynak a fogalmát sugallja.

Míg a listaként értelmezett kánon a kultúra és a hagyomány által legitimált remekművek gondosan kiválasztott jegyzékét jelenti, addig a kánon a listán lévő szövegeken „túli" elvre is utal. Olyan szövegeken „túli" szabályra — mutatott rá Kálmán C. György —, amely „meghaladja, transzcendálja azokat: a hagyományra, az értékekre, az etikára, az esztétikai minőségre s hasonlókra"7 Ezeknek a szabályoknak az összessége a saussure-i langue, illetve a Chomsky-féle competency fogalom nyomán modellálható úgy is, mint az egyéni megnyilvánulásokon vagy egyedi műveken túli tudásrendszer. Ebből a szempontból azonban a kánon a kiválasztott mesterművek halmazaként a rendszer szférájába tartozik, és „kulturális nyelvtanként" is érthető.8

A kulturális nyelvtanként értelmezett kánon nem csupán meghatározza azokat a kulturális műalkotásokat, amelyek megkérdőjelezhetetlen értékekkel rendelkeznek, hanem egyúttal tudást is közvetít, és megtestesíti a történelmet. A kánon így olyan rögzített hagyományként értelmeződik, amelyben bizonyos műalkotások és azok interpretációi kiválasztódnak és modellként felállíttatnak. A közösség számára a kánon egyrészt megtestesíti, másrészt megőrzi a megőrzésre méltó tudást, értékrendszert, valamint értelmező szokásokat és stratégiákat. A kanonizált műalkotás így maga is autoritás, illetve magát az autoritást reprezentálja. Ezt az autoritást a kiválasztott műalkotás a hagyomány és/vagy a tekintéllyel rendelkező hatalom kinyilvánítása révén nyer(het)i el. Ez viszont azzal a kitétellel is jár, hogy a hatalom gyakran előírja: a kánon nem módosítható és/vagy változtatható meg, mivel az autoritás reprezentációjának megváltoztatása a hatalom autoritásán is változtatást eszközöl (hét). Ennek az ellenkezője is előfordulhat azonban, amikor éppen az újonnan megjelenő (politikai, gazdasági, ideológiai, kulturális) hatalom írja elő a kánon megváltoztatását.9

4 A szöveg korábbi változatát lásd Imre 2009, 71-92.

5 A kánon ősi és egyházi elképzeléséről lásd Assmann 1999,103-128.

6 Szegedy-Maszák 1990.

7 Kálmán C. 1998.

8 A kulturális nyelvtanként értelmezett kánon-felfogásról lásd Szegedy-Maszák 1992.

9 Lásd az 1949-es kommunista hatalomátvétel után történteket például.

89