Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 11. szám - Füzi László: Megérkezés: II. rész
Szociológusok is a szociográfia irányába mozdultak el, Márkus István, Bánlaky Pál, Andor Mihály nevét említem hirtelenjében, nem beszélve az írókról, Csalog Zsolt, Mocsár Gábor, Csák Gyula, Végh Antal, Lázár István, Temesi Ferenc neve jut eszembe hirtelenjében, s természetesen az újságírók is ebbe az irányba mozdultak, itt a rádiós újságíró-páros, Hegyi Imre és Kovalik Márta nevét említem, no meg Kaposy Mártonét az Umbulda-sorozatával, s Pünkösti Árpádét, de maga a Forrás is azzal került közel a szociográfiához, hogy szerkesztői közül többen is újságíróként kezdték a pályájukat, ennek kapcsán elsősorban Hatvani Dánielre utalok, Zám Tibor életútja ebben a vonatkozásban is összetettebb volt. 24. A szociográfia számos nagy témát vetett fel, mondom az egészségügyet, visz- szautalva Hajnóczy Péter Az elkülönítő című írására, az iskolaügyet, itt ismét Andor Mihály írását idézem fel, a vidékiség kérdését, ez szerepelt már a témái között is. A vidékfejlesztés, iparosítás dilemmáit, az új nemzedék helykeresését, ezzel együtt a magukra hagyott falvak témakörét, itt Varga Dávid írására utalok, s a tanyakérdést, ez áll Buda Ferenc Tanya-hazám című nagy kompozíciójának a középpontjában, valójában nem tudósok elemzéséből vagy politikusok állásfoglalásaiból, hanem a szociográfiákból ismertem meg. Ha a szociográfiát középponti jelenségnek tekintem, akkor azt kell mondanom, hogy ebből az irányból, vagy ha fordítok a nézőponton, ebbe az irányba sokfelé és sokfelől vezetnek szálak. Ide kell kapcsolnom a különböző történeti és néprajzi tanulmányokat, a történeti tudatzavarral kapcsolatos megszólalásokat, és magukat a különböző konferenciákat és tanácskozásokat is, így a megvalósultak közül a fiatal írók lakiteleki tanácskozását és a FIJAK által rendezett szentendrei találkozót. A kapcsolódó írások, mozgalmak, tanácskozások már érintették az adott politikai rendszeren való belül vagy kívül maradás kérdését is. 25. Ebben a jelenségkörben az volt a legszebb, hogy ekkor a jelenről szólt minden. A jelen tudatzavarától indult el Simonffy András, amikor apja történetén keresztül a második világháború magyar kiugrási kísérletéről írt dokumentumregényében, ugyancsak a jelen tudatzavarától indult el Csoóri Sándor, amikor a Don-kanyarban elpusztult második magyar hadseregről írt nagy esszéjében, a jelenről szólt mindegyik tanácskozás, a jelenről beszélt Illyés Gyula is Lakiteleken, még ha metaforák segítségével tette is ezt. Közben az egyes tendenciák között kapcsolódási pontok is adódtak, a Forrást és a Mozgót a szociográfia kötötte egymáshoz, s a Mozgó Világ közölte Hatvani Dániel interjúját Csoóri Sándorral, amikor az a Forrásban már nem jelenhetett meg, a Mozgó Világ és a Tiszatáj egyik, talán a leghangsúlyosabb megrendszabá- lyozási kísérlete egybeesett, nem beszélve a FIJAK-JAK „párhuzamos történeteiről", s bármelyik irányba is fordulunk, szinte mindenütt felmerült a második nyilvánosság kérdése. 73
