Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 11. szám - Füzi László: Megérkezés: II. rész

Csoóri Sándor, akkori éveim legfontosabb szerzője így írt a Don-kanyarban elpusztult második magyar hadsereg kapcsán: „...ha igaz az a József Attila-i tétel, miszerint a nemzet közös ihlet, akkor az is igaz, hogy közös gyász is. Közös meghasonlás, közös rádöb- benés. De hát nem volt az! S nem lett az utólag sem. Elő példa rá jó néhány ismerősöm. Köztük az a jobbágykalapos tanyasi ember, aki lefagyott lábujjai miatt sántít az esőharmatosfűben, s ha röstelkedik is a gyávasága miatt, belül nyugodt: nemcsak az igazt hallgatta el, hanem a tényeket is. A szörnyűségeket egyedül élte át, egyedül hordozta negyven éve, egyedül is akarja a föld alá vinni."6 Amikor ezt az írást olvastam, Kálmán bátyám jutott eszembe, aki ott pusztult el a Donnál.

A lakiteleki tanácskozás önmagában a jelenről és az új nemzedék lehetőségeiről szólt. Csordás Gábor mondta hozzászólásában: „Azt javaslom hát, lássunk hozzá, vegyük szemügyre most már a jelent. "7 Ebben a vonatkozásban akár valamennyi hozzászólást idekapcsolhatnánk. Illyés nagyon egyértelműen beszélt a magyar-román viszonyról, bár bennem legerősebben a fiatal nemzedékhez szóló intelme maradt meg: „Ady nem ezt akarta, nem hasztalan könny csorgatást. A ti első leckétek az, hogy emelt fő és mosoly. Sőt, kellő humor. Rögtön fölényre, jókedvre hangoló, még ha ez a humor az akasztófahumor is. Mert az sem mindegy, hogy a kivégzőosztag elé milyen lelkülettel áll ki az ember. A nemzet műhelyébe léptek és - éltess isten a tisztes ipart!"8

Az irodalmi viták párhuzamos jelenségeire Standeisky Éva hívja fel a figyelmet akkor, amikor Németh Györgynek A Mozgó Világ története 1971-1983 című könyvét ismertetve így ír: „A szerző figyelme a régi Mozgó Világ mellett kiterjed a József Attila Körre és a Tiszatájra, de nem helyezi el témáját a korabeli kultúra és kultúrpolitika hálózatrendszerében. A Tiszatájról szóló 'párhuzamos történet’ beillesztésére nincs igazán indok. Igaz, egy időszakban rokonítható a két folyóirat és a hatalom közötti viszony, de más folyóiratok — Alföld, Forrás - is szerepelhetnének 'kontrolianyagként'.9"

26.

Az időszak kulcsszereplője, az új nemzedék vonatkozásában mindenképpen, a Mozgó Világ volt.

Az ekkor fontos szerepet betöltő lapok, így például a Tiszatáj vagy az Alföld a társadalmi, történeti, politikai kérdések tárgyalásáig eljutó irodalmi folyóiratok voltak, a Forrás szociográfiai folyóiratként indult ezerkilencszázhatvankilencben, a Mozgó viszont nemzedéki lapként indult, a fiatal íróknak odavetett nemzedéki lapként, akik a maguk arcára formálták.

A Mozgó Világ egyedüli szerepet töltött be négy-öt éven keresztül, Veress Miklós, majd Kulin Ferenc főszerkesztése idején, az irodalomtól elindulva a közösségi cselekvés ideáját képviselte, körkérdéseivel, összeállításaival, kerek- asztal-beszélgetéseivel, vitáival a társadalmi élet fontos területeit térképezte fel, a szellemi-művészeti élet legfőbb irányait és ágait is összefogta.

6 Csoóri Sándor: A magyar apokalipszis. Tiszatáj, 1980.10. 31.

7 Csordás Gábor: „Én dolgozni akarok..." Forrás, 1979. 9. 94.

8 Illyés Gyula: Lehet még nemzedék? U.o. 123.

9 Standeisky Éva: Az egykori Mozgó Világ és az egykori politika (Németh György: A Mozgó Világ története 1971-1983). Mozgó Világ, 2002. 7. 98.

74