Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 11. szám - Alföldy Jenő: Egy kard mint művészi remeklés: Buda Ferenc hetvenötödik születésnapjára

zásáról van szó mindenképpen. Az archaikus magyar ízek félre nem ismerhetők ebben a verstípusban: hallatukra az Elindultam szép hazámból, az Erdő mellett estvéledtem és némelyik kuruc kesergődal ötlik az olvasó emlékezetébe. Alcímben az Ad nótám... kezdetű utalás sem volna indokolatlan. Hallgassunk csak bele a Buda-vers tizenegyszer négysoros versszakaiba:

Uramisten, ügyelj reám, mert érkezett nagy nyavalyám, feljött napom pusztaságra, jutottam rideg szállásra.

Bármelyik szakaszát idézem, ugyanaz a veretesen szép versdallam, ugyanaz a patinás nyelv és a legrégibb stíluseszközök egyike, az alliterációk kalevalai gyakorisága igéz meg:

Bújdostam szoros utakon, ismeretlen fóldhátakon, hosszában poros pusztáknak, széltiben szikes mezőknek.

Homokszitáló szelekkel, sófehér felhőfalakkal hágtam a hegyek hátáig, fatenyészet határáig.

A verszárás Balassi szerkesztési módszerét idézi a versírás dátumának és helyzetének megjelölésével: „December hideg havában, / kilencszázhetvenháromban, / emez éneket szerzettem / szorongatott perceimben". Észrevesszük a kalevalás alliterációkat is - Csanádi is szívesen élt velük.

Ha már Csanádi Imrét emlegetem, illendő fölidéznem azt a Buda Ferenc-verset is, amelyet éppen Csanádi Imre emlékezetére, költői rájátszásként írt, egyszerre utalva Csanádi kalendáriumi költészetére és gyerekverseire. Címe: Zsebnaptár kicsinyeknek - Csanádi Imre emlékének. íme a tizenkét rímes disztichonból álló költemény első négy szakasza:

I.

Esztendő eredő hónapja, havat szaporító.

Ingyen hízik a jég. Lesz-e fa tűzre elég?

II.

Megzördül az idő, hasadoznak áfák is a fagyban,

ám a közel kikelet küldi a langy szeleket.

36

III.

Cinke cipog, a vetést beragyogja az ég, örömében fellege sírvafakad, szétveri mind a havat. -