Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 10. szám - Ferkov Jakab: Két csongrádi volt hadifogoly vallomása

haza. Onnan bementünk Győrbe, de úgy mentünk, ahogy akartunk. Ekkor még nem vigyáztak ránk, csak a tiszteket és a legénységi állományt választották külön. Behajtottak minket Győrbe, a 16-os laktanyába. Aztán egyik nap egy drótkerítés, másnap már két drótkerítés..., majd kapjuk a dokumentumot! Aztán kaptuk. '48-ban. Akkor még elszökhettem volna, mert kijártunk vizet hordani, és mondták a civilek, hogy kivisznek és adnak ruhát, de állandóan azt gondoltuk, meg mondták is nekünk, hogy jön a dokumentum, jön a dokumentum... Mikor a harmadik drótkerítés is meglett és jött a géppuska is, kezdtünk rájönni, hogy visznek minket... De ekkor már sokan voltunk a laktanyában, más alakulatoktól, így például a gyalogságtól is voltak ottan. Több ezren lehettünk."

Sokkal később egyszer a helyi termelőszövetkezet kirándulást szervezett, és akkor elment ő is újra Győrbe megnézni a nevezett laktanyát, s mint mondta: „Még mindig ugyanúgy álltak az épületek, de akkor már oroszok voltak benne."

Győrből 1945. május 16-án vitték őket tovább, s ezt így élte meg: „Ezen a napon összeállítottak egy 2200 fős transzportot és gyalog elhajtottak minket Pozsonyba. Azóta is, mikor meglátom a pozsonyi várat, mindig szidok egyet rajta. A várban voltunk, oda hajtottak minket, a rohadt piszkos anyját! Ott egy éjszakát aludtunk, de életemben még annyi poloskát nem láttam, mint ami ott volt a szalmazsákokban. Tiszta pattanásosok lettünk a sok poloskától. Ott az addigi kísérő őrök leadtak minket a kéksávos orosz őröknek és mindent elvettek tőlünk. Szappant, törülközőt, mindent. Addig semmit, még a pisztolyt sem. Fényképet, bicskát, mindent. Alig tudtam egy-két fényképet megmenteni. Az unokatestvérem, Agtári Panni fényképe maradt meg, mert azt mondtam, hogy zsenyka [feleség]. Ott bevagoníroztak minket, majd '45 június 7-én Dornicán [Darnyica], ami Kijev külvárosa és a Dnyeper van közte, raktak ki minket. Ez egy rendező pályaudvar volt, és ott már voltak régi hadifoglyok is. Ott voltam egészen 1946. márciusig.”27

A hadifogolytáborban kiválogatták a szakmunkásokat, és annak megfelelően osztották be őket. O azonban nem kovácsnak jelentkezett, „mert az nehéz munka”, hanem hegesztőnek, mivel 1941-ben, amikor Budapesten dolgozott a Lampartnál, elvégzett egy hegesztő- tanfolyamot. A 2400 hadifogoly közül csupán ketten voltak hegesztők, így a többiekhez képest „megbecsültek" lettek. A hadifogságról és a szabadulásáról a következőket mesélte: „A másik hegesztő egy sváb volt, de tudott magyarul is, mivel magyar sváb volt, de német katona. Másnap már mentünk is próbamunkára, mert az orosznak annyi esze volt, ott azt minden amerikai fölszerelés volt. Orosz semmi. Közel, három km-re épült egy selyemgyár. Németországból leszerelték a gyárakat és hozták kifelé és szerelték volna befelé és ehhez kellettünk mink, szakemberek. A selyemgyár az központi fűtéses meleg vízzel dolgozott, és oda építettük a kazánt. Ott kellett hegesztenünk és oda jártam dolgozni, amíg be nem fejeztük.

1946 márciusában fejeztük be, és ekkor elkerültem Kijev mellé, ahol volt egy kátránypapírgyár, és ott is hegesztőmunkát végeztem. Segítséget kaptunk mindig és dupla porció ennivalót is. Kint a munkahelyen mindennap még fél liter tejet is kaptunk és civil kosztot. Ott kb. két hónapig voltam. Utána bevittek Kijevbe a 62120-as büntetőlágerbe. Ide azért hoztak, mert innen közelebb volt a munkahely. Ez Sinkopusz volt a kijevi röptéméi. Ott színeket csináltunk és ott is hegesztettem. Ezt télen fejeztük be, és akkor télen nem volt munka, mert nagyon hideg volt. Azt mondta a munka irányítója, a mérnök, hogy kimehetünk az erdőbe dolgozni. Az erdőben a favágás nagyon jó volt. Az őrök is rendesek voltak, lőttünk vaddisznót, krumplit sütöttünk és szabadon császkálhattunk. Meg eladtunk fát is.

Tavasszal, 1947-ben visszakerültem Kijevbe, és a színház mellett egy építkezésen vasgerendákat kellett tartóknak összehegeszteni. Mindig autóval vittek ki. Utána egy gázvezetéknél dolgoz27 A kijevi területen a 62. számú hadifogolytábor volt, Damyicán pedig annak néhány részlege - 2006. Magyar hadifoglyok a Szovjetunióban... i. m. 487. és 516.

73