Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 10. szám - Ferkov Jakab: Két csongrádi volt hadifogoly vallomása

Aztán innen is továbbmentünk gyalog Tuapszéba25, és itt már lágerbe raktak bennünket. Körülbelül ezren lehettünk öt barakkban. A földön feküdtünk és a köpenyünkkel takaróztunk. Príma, első osztályú bakancsunk volt, az oroszok majd lenézték, annyira szegények voltak. Ez már szeptember körül volt. Ezután le kellett vetkőznünk és a nővérek, »szesztrák« elé kellett menni vizsgálatra. Osztályoztak bennünket: I-, II- vagy III-rendű munkaerő. Megfogdosták a farunkat és aszerint állapították meg, osztottak be bennünket."

Különböző munkákat kellett végezniük, így például földmunkákat, építkezésnél és bármi, ami csak adódott. Korán keltek, nem tudták mennyi az idő, és üstből osztották a csajkájukba a reggelit. Általában korpalevest kaptak, amibe ha valakinek jutott egy-két galuska is, „az már tapsolt". Délben is kaptak valami ennivalófélét, majd újra munkába kellett menniük. Tuapszében olajvezetéket raktak le:

„Deszka, cső, egy sor deszka, megint csövek és akkor ezeket elszállították. Állítólag Romániából származtak. Egyszer, ahogy fűrészeltük áfát, volt ott egy koma, odalépett és azt mondta: »Szicsász, szicsász! Nye szkorotomoj!« - és mutatta, hogy így kell csinálni, ilyen lassan, mert nem fogunk hazajutni. Hát aztán megtudtuk, hogy valami elítélt volt és azt is oda osztották be dolgozni. Orosz volt, de csak úgy félve mondta."

Hangulatukra a fásultság és levertség volt jellemző. Különösen a nős foglyok voltak elkeseredve: „vajon mi lehet az asszonnyal, a családdal?" Naplóírás vagy valamiféle címcsere eszükbe sem jutott, és semmi más efféle tevékenységgel nem foglalkoztak. Az őrök viszonylag közömbösek voltak irányukba, de egyébként sem törődtek azok semmivel. Mint mesélte, a vasútállomás raktárában rengeteg só volt felhalmozva, az épület teteje azonban be volt szakadva. Amikor jött az eső, minden szétolvadt, de az őröket ez sem zavarta. Egyik télen, január közepe táján, „féllábszárig érő hóban" kivitték őket egy kolhozba kukoricát tömi. Ez nekik újdonság volt, és ezért szinte örömmel is mentek. Nadrágjukat alul bekötözték, majd a szárukat feltöltötték lemorzsolt kukoricával, este pedig a barakk „téglákból álló kandallószerű kályháján" a csajkájukban megfőzték és megették. Mint megjegyezte: „királyi eledel volt". Ez a fajta pótlék azonban nem tartott sokáig, mert amikor a lágerparancsnok tudomására jutott, elszedette tőlük a kukoricát. Továbbá újdonság volt az is, amikor egy nagy raktárba vitték őket rakodni. Itt vadkörtét meg aszalt almát találtak, és ez is „első osztályú éteknek számított". Később a raktárosokat lecserélték, de az újabbak is mindig oroszok voltak. A raktárosokat gyakran cserélték, mert ők is loptak. Voltak például amerikai vajat tartalmazó nagy dobozok, amiket sokszor megcsapoltak, az ellopott vajat pedig terméskővel pótolták. A hadifoglyoknak a vajból soha sem jutott, mivel erre az őrök is kiemelten ügyeltek. Volt példa arra is, hogy egy-egy nagyobb rakás búzánál őrségváltáskor az új őr - aki gyakran félig katona-, félig civil ruhában volt - elfordult, hogy a leváltott őr az idő alatt megtölthesse a táskáját búzával. Előfordult olyan is, hogy vasútállomásra vitték őket, dohányt átrakodni a keskenyvágányú vagonokba. Ilyenkor, ha volt rá lehetőségük, ők is loptak és becserélték ennivalóra.

Az ünnepeket nem jegyezték. Vasárnaponként délután nem kellett dolgozniuk, ilyenkor pihenhettek vagy tisztálkodhattak. Ez abból állt, hogy a „fürdőben" a falon cső futott körbe, amely több helyen ki volt lyukasztva, és ez volt a zuhany. Fertőtlenítéskor pedig ruhájukat kampókra kellett akasztaniuk, majd erre ráeresztették a gőzt. Ha pihenőidőben beszélgettek, általában mindig a főzés volt a téma. A szökési kísérletekről a következőket mondta:

„Volt olyan, aki próbált meglógni. Nem is egy meglógott, de a török határnál csak elfogták őket. Visszahozták őket, gödröt ásottak velük és abban kellett állniuk jó hosszú ideig, de nem lőtték le őket. Legalábbis ott előttünk nem. De ez is komoly büntetés volt, mert a szűk gödörben semmit sem tudott csinálni."

25 Tuapsze: ugyanazon tábor 4/6/10/6. részlege. - Uo.

70