Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 10. szám - Ferkov Jakab: Két csongrádi volt hadifogoly vallomása
- Sanyival és Pistával akik mint repülősök együtt voltak, de csak integetni tudtak egymásnak, beszélni nem. Ez az egyetlen levél érkezett meg a szüleihez. „A fogságban állandóan változott, cserélődött a csapat, de mind magyarok voltak. Jánosházán voltunk vagy 8-10 ezren is talán és voltak ott olyan épületek is, és az épületek mellett a véginél deszkából egy pódium volt felállítva. Azon voltak és muzsikáltak nekünk Németországból hazatérő fiatal zsidó gyerekek. Azok jól tudtak zenélni, azok szórakoztattak minket. Mi ott kóvályogtunk össze-vissza, de el nem mehettünk. Olyan 80-100 m-re volt a vasútvonal, jönnek a vagonokon, magyar katonasipka fenn a katonákon, akik vannak a vagonokon, tüskés dróttal vannak az ajtók bezárva, marhavagonok voltak, és azt mondták [az oroszok] »viszik őket a paradicsomba«. Hát aztán már úgy volt, hogy szétmegy mindenki, de aztán zárt rendben voltak és a tiszteknek át kellett venni a parancsnokságot. A parancsnok szólt az orosz tisztnek, hogy a legénység lázong és ki fognak törni, mert viszik őket is ki a Szovjetunióba. Aztán egy idő után jött és azt mondta, hogy ezeket nem a Szovjetunióba, hanem Székesfehérvárra viszik, mert ott van hely, és onnét kapják a dokumentumokat. Akik 50 km-en belül laknak, azok már holnap reggel kapják a dokumentumot. Jelentkeztek is kint az udvaron rengetegen, na és akkor másnap reggel hajnalban, még szürkület volt: »50 kilométeresek, sorakozó!« Na, akkor sorakoztunk ötösével, aztán akkor néztünk nagyot, mikor többé már senkinek ki nem lehetett menni. Másnap a lágernek a kapujától ki a vasútig, vagonok, marhavagonok voltak ottan, kétoldalt pedig orosz katonák géppisztollyal és a vagonokba kellett nekünk menni. A zenekar meg ezalatt játszotta, hogy »Most kezdődik a, most kezdődik a tánc...« Akkor onnan elindultunk, itt a Duna-Tisza között jöttünk, aztán megálltunk egy állomásnál vizet venni a vagonnak, akkor szenet vettünk meg tudom is én mit, a lakosság pedig rohant oda és mindenki érdeklődött, hogy van-e köztünk rokona, ismerőse, már aki őtőlük hiányzik. Az oroszok meg közben zavargászták őket, de ők közben hoztak ennivalót meg italt is. Az oroszok meg, mikor meglátták, elvették a kulacsokat és felhajtották a bort és pálinkát, meg ami volt, és egy kicsit kótyagosak is lettek. Aztán volt olyan vagon, amelyiknél kicsit ügyesen arrébb húzták [az ajtót] és néhánynak sikerült meglógni. Észrevették, de elment a vonat a következő községig. Akkor már valamennyire észbe kaptak és számolgatták, azt ahány hiányzott, bementek a faluba és szedték össze az embereket, hogy meglegyen a létszám. Akit elkaptak, az életkorára sem voltak tekintettel. Egyszer csak nyikorog az ajtó és egy kék ruhás, permetezős embert dobtak be. Később pedig a vacsoráról hoztak el egyet, de volt olyan is, akit a lakodalmából. Ez majd megőrült, belebetegedett. Aztán így mentünk Erdélyen körösztül. Ott is néhányan elszöktek, hallottuk, mikor lövöldöztek utánuk. Onnét Romániába, Plojestibe mentünk, ahol rengeteg volt a fogoly. Ott fogadták az új transzportokat. Volt egy asztalszerű állvány, oda felugrott egy micisapkás és azt kiabálta: »- Hát kedves barátaim! Ti megnyertétek a háborút, mert életben maradtatok. Most pediglen ki fogtok menni a dicső, nagy Szovjetunióba és saját szemetekkel, saját magatok győződtök meg, hogy micsoda disznó nagy rágalmakat szórtak erre a dicsőséges, nagy országra. Két-három hét tanfolyamra mentek.« Akkor láttuk először. Ott gondoltam én is arra, hogy esetleg meg kéne lógni... De bizonytalan volt, mert ha elkapják az embert, rögtön kinyírták volna, ott nem volt pardon! Utána hajóval mentünk Novorosszijszkba.24 Ott aztán látszott a háború és a szegénység! Az embereken ruha sem volt. Argus szemekkel néztek minket, mert rajtunk még jó ruha volt. Nem volt ennivalójuk sem. Két domb vagy hegy közé hajtottak bennünket. Szívtuk a fogunkat: »na most ide hajtanak és a völgyben legéppuskáznak minket«. Meg is ettem az utolsó konzervemet, és itt már idegesek voltunk. 24 Novorosszijszk a Krasznodari határterületen volt, itt volt a 148. tábor 2. részlege. - 2006. Magyar hadifoglyok a Szovjetunióban... i. m. 498. 69
