Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 10. szám - Bacsa Gábor: "Minden csomagolás?": Benes József tiszteletére
Bacsa Gábor „Minden csomagolás?" Benes József tiszteletére Benes József korai folyó-képei különös, a művészet legnagyobb magaslataira jellemző sajátosságot mutatnak. Nem lehet tudni, a felkeltett gondolatok az ábrázolt tárgyhoz vagy a festményhez tartoznak-e. Miről gondolkodunk, amikor a képeiről gondolkodunk? A Folyóról vagy az ő folyóiról? Beindítják a gondolatainkat, hogy saját tartalmainkkal bíbelődjünk, vagy valami újat mutatnak? Kétségtelen, hogy Benes korai művészete is szoros kapcsolatot ápol az ambivalencia termékenyítő erőivel. A folyó állandóan rombolja és építi medrét. Tartalmát is átalakítja azzal, hogy magával ragadja, sárrá alakítja kereteinek elemeit, s néhol újra lerakja őket. A szakadékos, majd az árral alakilag és anyagukat tekintve is egybemosódó partok zavarba ejtő módon szemléltetik a gondolkodó, a művész, illetve a képáradattól megindult szemlélő viselkedését. A felforgatás azért igazán radikális, mert egyszerre épít és rombol, valamint azért, mert lehetetlen szétszá- lazni, mikor melyik zajlik. 1985-ös szitanyomata, az Álom egy fóliával kibélelt, szigetelt vermet mutat, melynek mélyén szorosan egymás mellé helyezett fóliacsomagok láthatók, köztük pedig egy meztelen nőalak. Eldönthetetlen, hogy a kép a feltárás vagy a betemetés egy pillanatát örökíti-e meg; hogy ki- vagy becsomagolás következik-e; hogy a csomagok rejtenek-e valamit, vagy csupán fóliatekercsek; végül pedig: hogy mi a jelentősége együtt-heverésüknek. Az álomfejtők, lélekbúvárok reményei szerint az álom az ébrenlét jelenségeit értelmezi, rendezi, teszi áttekintésre alkalmassá, és fordítva. Benes képe láttán azonban megfogalmazódik, hogy vajon ki- vagy becsomagol, kibont vagy ki(be)porcióz. Afelől is elbizonytalanít, hogy tartalmas üzeneteket vagy alakot-öltésre váró csupasz anyagokat, esetleg puszta formákat tár-e a szemlélő elé. Az álommotívumok jelentését vagy alkalmi elrendeződését kell szem előtt tartani? Mindez talán örökre kérdés marad, hiszen ugyanabba az anyagba vannak csomagolva, amely elszigeteli őket környezetüktől. Világosan, lényeglátóan akkor tudnánk beszélni az álomról, ha nem álom lenne. A vízre emlékeztető fólia elrendeződése a lógóvá vált Forrást idézi fel. Az erek, irányok, folyók lehetőségét magában rejtő buggyanás a formátlan anyag, a nemtartalom pillanata. A kép: forrás. Nézve folyó lesz, tartalmak és formák, valamik és semmik szervezetten izgága világa. De a nézés minden egyes pillanata álom: a tárgy bonyolultságának homályos és kimerevített térképe, összezavarodás és megvilágosodás, ok bezárkózásra és tanulásra. Ezt a figyelmet körvonalazza Tandori Dezső, amikor Christo tájcsomagoló művészetéről ír: 55
