Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 10. szám - Füzi László: Megérkezés I. rész

várhoz, a múzeum ott található, így délután együtt mehetsz haza a feleségeddel. Az albérletben nem tudsz egyetlen percet sem egyedül tölteni, itt minden idegen, s a háziak figyelik is az apró szobából kiszűrődő neszeket.

Mehetnél busszal is az iskolába, de hamar rájössz, hogy értelmetlen ezzel tölteni az idődet. Vársz a megállónál, aztán a busz kikerüli a völgyben lévő régi várost, felkapaszkodik a dombra, végigmegy az útvonalán, majd újra visszaereszkedik a völgyhöz, s az ottani megállóból még mindig gyalogolhatsz az iskolához. Igaz, gyönyörű gesztenyefák között teheted ezt, majd jó évtizeddel később, amikor már Márait is olvashatod, mert ott, ahol élsz, mindenhez valahonnét felülről jövő kegy vagy egy rendszerváltás szükségeltetett, szóval, amikor már Márait is olvashatod, észreveszed, milyen szépen írt az innét induló, már a Népkert oldalában lévő utcáról.

Nem gyűjtöm itt össze, hogy a magyar írók közül ki és mit írt Egerről. Viszont szólnom kell arról, hogy mennyire meglepődtem, amikor naplóit, önéletrajzi írásait olvasva felfigyeltem arra, hogy Márai Sándor milyen nagy erővel kötődött Egerhez. Csak úgy tudom értelmezni ezt, hogy Egerben valódi felvidéki várost látott, afféle számára elérhetőbb és jobban megközelíthető elő-Kassát. A Négy évszak című könyvében olvasom: „Egerbe estefelé érkeztem, s rögtön láttam, hogy város: nem úgy város, mint Budapest vagy Berlin, hanem igazabban; úgy város, mint Chartres, Késmárk vagy Nürnberg. Már meggyújtották a lámpákat, mikor elmentem a bazilika előtt; a mellékutcák megteltek kék és barna árnyakkal. Mindenfelé papok mentek cél nélkül. A boltíves üzletekben, melyeknek falát sárga olajfestékkel kenték be, ott ültek a kesztyűkereskedő és a gyógyszerész, abban a különös rejtettségben, ahogy csak igazi városokban tudnak ülni a kereskedők, akik óvatos hívei a szabadságnak, s télen irodalmi esteket rendeznek a kaszinóban. A prépost háza előtt, az örökmécses előtt fiatal nő állott, összekulcsolt kezekkel, s imádkozott; Egerben természetes mozdulattal imádkoznak az emberek, a köztereken is. "n

29.

Sajátos időjáték nyílik meg előttem.

Márai könyveit egri éveink után jó tíz évvel olvashatom majd, mondjuk, tíztizenöt évvel később, azok a megfigyelések, amelyeket az író a maga emlékezetében rögzített, mert hiszen Márainál minden csak emlék, Eger kapcsán pedig emlék és ősz, a mi Egerbe érkezésünk előtt harminc-negyven évvel történhettek.

Márai egri útjai után harminc-negyven évvel Eger nem az a város volt, mint amelyikről a mi egri tapasztalataink után tíz-tizenöt évvel később olvastam.

Az apró, völgyben megbúvó barokk városból szocialista nagyvárost próbáltak teremteni, természetesen és megkerülhetetlenül iparral, tömegközlekedéssel, a megyeközpont intézményeivel, a csuvas testvérvárosról elnevezett Csebokszári lakótelepével s a Ho Si Minh nevét viselő főiskolájával. Felrémlenek előttem a Márai által leírt apró, a Dobó térre tartó utcák, de csak a házak fala hasonlíthatott azokra a régiekre, az utcák neve is más volt, s a város hangulata is. 11

11 Márai Sándor: A négy évszak. Helikon Kiadó, 2000,13.

26