Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 10. szám - Füzi László: Megérkezés I. rész
Ha valaki akkor azt mondja, hogy tíz év múlva összedől az a világ, amelyik a múltat, ha nem is eltörölni, hanem a maga képére akarta formálni, nem hittem volna neki. A Márai idejétől a mi akkori jelenünkig tartó időben is jóval több történt, mint amennyi harminc-negyven év alatt történt, s a rákövetkezőben is több, mint amennyi tíz év alatt történni szokott. Márai kedves egri utcája az iskolám utcájából nyílt, a Népkert oldalában húzódott, az itteni szállodáról nevezték el Szálloda utcának. Ez az utca s a szállodának a Népkert, hogy Márai idejébe visszahelyezzem magunkat, az Érsekkert irányába nyitott terasza a gesztenyefákkal egri írásainak többségében feltűnik. ír róla az 1943-as naplójában, emlékezik rá az 1947-esben, így: „Délelőtt csend, eső utáni fanyar üdeség és langyos őszi napsütés. Az érsek-kertben ülök, az őszi virágokkal lángoló körönd előtt, s eszembe jut egy másik ősz, 1943 ősze, mikor nemcsak az érett gesztenyék zuhogtak, hanem a bombák, s a sorsunk már beérett. Sokan túléltük, s ennek bizonyosan van valami értelme - de mi, akik túléltük, soha nem tudjuk meg, mi volt az értelme. "X1 Két év múlva, már az emigrációban az emlékek összeolvadtak, így jelentették számára az otthont: „Ma eszembe jutottak az őszi kirándulások, amikor, szeptember végén, az egri 'Korona'-vendéglő teraszán a vadgesztenyefák alatt ebédeltem, sütött a nap, az arany fény áthullott a gesztenyelombon, és a cigány csendesen játszott a teraszon valamilyen lassan úszó dallamot. És Arany János. És a reggelek a Lukács uszodában. És a séták a Rózsadombon, tavasszal, estefelé. Ez volt a legjobb. "12 13 Márai az egri bort is szerette, ha tehette, jó gazdánál tartatott magának egykét hordónyi bort, a második világháború idején írt Naplójában jegyzi meg, hogy Egerben elpusztult húsz hektónyi bora. A Népkertben Zsófi egyszer ott középen, a „köröndnél" bemászott a virágok közé. Lefényképeztük, egyedülálló kolléganőmnek mutattam a képet, csak az a baj, mondta, hogy elfakulnak majd a színek. Harminc év telt el azóta, de a kép színei még nem fakultak el. 30. Ma jóval többet gondolkodunk mindenen, mint akkor. A mából nézve biztosan nem ismernék akkori önmagámra. Ma mindenre rákérdezek, akkor kérdések nélkül tettem, amit tennem kellett. Ez az átalakulás, a kor és benne az ember átalakulása az, ami megragadhatatlan. A fenti leírásból úgy tűnhet, hogy akkor gondunk volt az életünkkel. Nem, egyetlen pillanatig sem. Most már mondhatnám azt is, hogy nem, mert annyi munkánk volt, hogy nem engedte észrevenni a helyzetünket, de ezt sem mondom, mert akkor a fenntartásnak a mellékzöngéje mégiscsak belopózna ezek közé a sorok közé. Nem, nem volt bennünk fenntartás, azt éreztük, hogy elindultunk valamerre, s be kell helyezkednünk abba a világba, amelyikbe bekerültünk. 12 Márai Sándor: A Teljes Napló. 1947, Helikon Kiadó, 2007, 224. 13 Márai Sándor: A Teljes Napló. 1949, Helikon Kiadó, 2008, 223. 27
