Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 10. szám - Füzi László: Megérkezés I. rész

nyékünkről jönne ide, legalábbis a tájékozódásban. Azt talán mondanom sem kell, hogy akkor azt sem tudtam, hogy milyen középiskolák vannak Egerben.

A ma már újra Érsekkertnek nevezett hatalmas és példásan gondozott park ma is Népkert néven él bennem. Éppen az „iskolámmal", az akkor az Alpári Gyula Köz- gazdasági Szakközépiskola nevet viselő iskolával szemben terült el, a város főutcájáról az iskola mellett átjáró vezetett ide, s innét lehetett továbbhaladni a vasúti állomáshoz. A Népkert később fontos szerepet töltött be az életünkben. Zsófi lányunk születése után Ági ide hozta sétálni, üres óráimra időzítve, sok-sok órát töltöttünk így együtt.

27.

Nem tudom, nem emlékszem, hogyan érkeztünk meg Egerbe, immáron véglegesnek gondolva.

Az első utunkra emlékszem, arra, amikor állást keresni mentünk, annak a napnak minden pillanatára emlékszem. Aztán, amikor megbeszéltünk mindent a múzeumban és az iskolában is, este visszavonatoztunk Szegedre, egy hét alatt felszámoltuk ottani minimális létünket, aztán pedig utaztunk újra Egerbe.

Mikor? Hogyan? Mit vittünk magunkkal?

Elképzelem kettőnket, ahogy megérkeztünk újra a városba, mondjuk vonattal, két bőrönd lehetett a kezünkben, benne valamennyi ruha, s mentünk az albérletünkbe, azzal a tudattal, hogy holnaptól itt élünk, itt lakunk, itt dolgozunk, s közben semmit nem tudtunk arról, hogyan is lesz mindez.

Hogyan vittük magunkkal a könyveinket?

Másunk talán nem is volt.

De igen, egy Erika írógépünk, ezt a szüleimtől kapott pénzen vettem, s Egerben egy íróasztalt is vettünk abból a pénzből, ezzel indultunk el, ennyi volt a vagyonunk.

Lehet, hogy a könyveket feladtuk magunknak postán az új címünkre.

Erre sem emlékszem.

28.

Megérkezel egy városba, ahol ezt megelőzően összesen pár napot töltöttél, s jó, ha két-három embert, ha ismersz, s kezded élni a feleségeddel az életedet.

Hogyan történt ez?

Ma már ezt sem tudom.

Az albérletünk valóban a történelmi városrész szélén, de már a lakótelepen volt. Körülnézel, boltot keresel, hogy legyen hol vacsorára, reggelire vásárolnod valamit, felméred, merre indulhatsz el az iskoládba, ahol tanítani fogsz. Ági a múzeumba vezető utat keresi, tűnődtök, reggelenként meddig mehettek együtt.

Lassan felméred, nem kell mást tenned, minthogy keresztülgyalogolsz a városon, ha a Széchenyi utcán végigmész, már a belváros másik végére jutsz, ott lesz az iskola, ahol tanítani fogsz. Azt is látod, hogy innét könnyen felkanyarodhatsz a

25