Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 10. szám - Füzi László: Megérkezés I. rész

de megállíthatatlanul kúszott felfelé. (...) A hetvenes évek végére kialakult válsághelyzettel szembesülve a politikai vezetés drasztikus gazdaság- és szociálpolitikai változtatásokra kényszerült. Ennek egyik eleme az életszínvonal folyamatos felemelkedésének feladása, a másik az 1968-asnál is radikálisabb, a piacgazdálkodás irányába mutató reformoknak a bevezetése volt. (...) Az 1968-as szellemhez való visszakanyarodást a falvakban virágzó »második gazdaság« működési lehetőségeinek további bővítése vezette be 1977-78-ban. (...) E lépéseket 1979-1980-ban egy radikális árreform követte. Ez a hazai és a világpiaci árak szinkronba hozatalát célozta. Ennek érdekében a fogyasztói termékek mintegy 70%-a szabadárassá vált, s a továbbiakban már csak a legalapvetőbb élelmiszercikkek árait próbálták alacsonyan tartani. A termelői árak folyamatos emelkedése és az addig igen lassú, lényegében érzékelhetetlen infláció felgyorsulása miatt ez sem sikerült azonban. Az 1950- es évek vége és 1980 között 1 kg kenyér 3, illetve 3,60 Ft-ba került. 1980 és 1990 között viszont 30 Ft fölé emelkedett. "7

A Kádár-rendszer, s maga a kádárizmus ebben a minden irányba való alkalmazkodási kényszerben, s a kényszer általi kiszolgáltatottságában számolódott fel. Akkor, amikor mi munkát kerestünk, talán az utolsó előtti nekifutásához készülődött, hogy megőrizze magát. A történelem a nyolcvanas évek közepén még egy újabb nekifutásra adott neki lehetőséget, aztán elsodorta mindenestül, csak az anyagi és erkölcsi következményeit hagyta ránk.

10.

Amikor mi indultunk, akkorra már az alku is kiüresedett.

Nemcsak abban a vonatkozásban, hogy az állam egyre kevésbé volt képes ellátni a magára vállalt feladatait, miközben a polgárainak megélhetését sem biztosította, hanem, s most már magunkról beszélek, a korábbi időszakok által biztosított műveltség megszerzésére sem volt lehetőségünk.

Nyelvet gyermekként-fiatalként nem tanulhattunk, s a klasszikus műveltség megszerzésére sem volt lehetőségünk. Nem a munkához kötődő tudásra, ismeretanyagra gondolok, hanem arra, ami ezen túl van, az életszemléletet meghatározó, a különböző szakterületek fölött meghúzódó tudásanyagra.

Sokat olvastam Cs. Szabó László írásait, ő még a Monarchia iskolájában szerezte meg a széles körű műveltségét meghatározó tudását. Bármerre ment, nyelvben, történelemben, múltismeretben otthon volt. Ez a műveltséganyag teremtette meg számára annak lehetőségét, hogy egész Európában otthonosan mozogjon. Márai is otthon volt Európában, az idegenségtudat majd amerikai tartózkodása idején alakul ki nála.

S otthon volt Európában Zbigniew Herbert is, akinek a latintanára „felrajzolta a táblára a Forum Romanum alaprajzát, Septimus Severus diadalívétől egészen Constantinus basilicájáig és Néró Criptoporticusáig. Röpködtek a titokzatos nevek: Curia, Lapis Niger, Rostra, Basilica lulia, Via Sacra, Juturna forrása, a gyöngyök Oszlopcsarnoka. Engedelmesen lemásoltuk füzetünkbe a Forum alaprajzát, bár édeskeveset értettünk belőle". Jó húsz évvel később Herbert Rómába érkezve azonnal a Fórumhoz sietett. „Éjszaka volt - írja - a Fórumot zárva találtam. A Capitoliumról néztem a diadalíveket, az osz7 Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Osiris Kiadó, 1999, 450-452.

15