Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 10. szám - Füzi László: Megérkezés I. rész
Fűzi László Megérkezés* „Válasz nincsen csak állapot" Buda Ferenc I. Az életem, miként mások élete is, egyetlenegy történet, de azt, hogy elmondható-e egyetlen történetként, nem tudom. Nem tudom, mert, ahogyan nyilván mások is, úgy én is ezernyi változatban őrzöm magamban azt, amit a magam életének, élettörténetének gondolok. Nem folyamatként őrzöm magamban azt, ahogy végül is az élet eddig megtörtént velem, mert egyes pillanatokat nyilvánvalóan felnagyítottam a gondolkodásomban, másokat elhagytam, nem beszélve arról, hogy később a gondolkodásom, lehet, hogy ezt már emlékezetnek is nevezhetjük, a megőrzött pillanatokat is a maga törvényei szerint rendezte el. W. G. Sebald, akit nem csupán az általa választott külsőségek miatt egyfajta új realizmus megteremtőjének látok, A Szaturnusz gyűrűi című regényében(?) példát hoz arra, „hogyan próbálunk meg másod- és harmadlagos világokat kifundálni”. Egy uruguayi szerző írását idézi, melynek elbeszélője a barátjával a regényírás titkairól beszélget, arról, hogy írnak egy regényt, „de úgy, hogy szemben álljon a nyilvánvaló tényekkel és mindenféle ellentmondásokba bonyolódjék, és ebből csak néhány olvasó - nagyon kevés olvasó - legyen képes megsejteni az elbeszélés mögött meghúzódó, részint borzalmas, részint teljesen köznapi valóságot''. Szó esik a tükrökről, s előkerül egy eretnek mondása is, miszerint „a tükrökben, ahogy egyébként a párosodásban is, az a hátborzongató, hogy megsokasítja az embert”d Vajon a régi, valamikori világom „megsokasodik-e", más lesz-e azáltal, hogy írok, beszélek róla? Más lesz-e azáltal, ahogyan írok, beszélek róla, mint ahogyan a Sebald által idézett szerző által teremtett világ is más lett, mint amilyen volt, nem is véletlenül, hiszen „nem az-e a lényeg, hogy a tiszta irrealitáson keresztül idővel valamilyen új valósághoz jussunk"? A teremtett világokhoz nincs közöm, új valóságot sem keresek magamnak, így azt bemutatni sem akarom, mégis lehet, hogy más lesz az, amit írok, mint amit a hozzám közelállók a közelemben megéltek, gondoltak. Más, mert amit leírok, azt a magam életének fénytörésében írom le. Ezért lett fontos számomra, annyi más mellett, a folytonosság és a mozaikosság kérdése is. Létezik-e * Részlet a Világok határán című könyv folytatásából. 1 W. G. Sebald: A Szaturnusz gyűrűi. Angliai zarándokút. Európa Könyvkiadó, 2011, fordította: Blaschtik Éva, 87., 88. 6
