Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 10. szám - Zalán Tibor: Fáradt kadenciák 2.
Zalán Tibor Fáradt kadenciák 2. Imára kulcsolt két álnok kézzel emléket kérek sok feledéssel Szólítom Istent vigyen vagy adjon fordítson hátat rám ne virrasszon (s ha elérne téged átok vagy ima ne kérdezd kinek szabad majd sírnia) Vonatok járnak életem fölött fülke-magányomba beköltözők én is végül vagy tán mindörökre Pereg a nyár Kivérzik a zöldje * Távolról hívogat s küld el hangja amit akart már máshogy akarja történetében én nem vagyok benne pedig velem hál el minden este ha üres ágyon árnyékok nyúlnak keresztül emésztve jelent múltat * Megbántottam bár más volt a szándék Bűnök közt élek Nincs kit megbánnék * Megaláz ahogy s amiért hallgat festettem vérzést most kitakarnak igazi sebek zsibongva égnek megfogom tanulni mi a végzet vagy meg fogok halni csak úgy végül kihűl majd a szám Lelkem belekékül 3
