Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 9. szám - Balázs Imre József: A "tiszta költészet" pillanata: Cseke Ákos-Tverdota György: A tisztaság könyve

illetve a groteszk iránti vonzalmáról tanúskodnak.13 Amennyiben ezeket is a „tisztaság" elérésének lépcsőfokaiként tételezzük, olyannyira kitágítjuk a tisztaságfogalmat, hogy az már használhatatlanná válik.

A húszas évek közepétől József Attila költészetében egymás mellett hatnak a Kassák- és Erg Ágoston-féle magyar avantgárd (Kilométerekkel, Riónak hívom... stb.), a francia poésie pure, a szatirikus politikai költészet (lásd Szabados dal), a Joachim Ringelnatz- és Christian Morgenstem- féle nonszensz (1. Népdalok ä la Ringelnatz Morgenstern), illetve a francia avantgárd (1. A bőr alatt halovány árnyék című vers francia változatának megjelenését az Esprit Nouveau című lapban). A Medáliák esetében véleményem szerint e költészeti koncepciók közül a tiszta költészet elv sajátosan (és részben Németh Andor-i módon) interpretált változatának, valamint a Ringelnatz - Morgenstem-féle nonszensznek a „higgadt" érvényesítése a meghatározó.14 15

Talán akkor járunk el helyesen, ha a „tiszta költészet" fogalmának hatókörét a József Attila- lírában továbbra is a húszas évek második felére korlátozzuk, és egyetértünk Lengyel Andrással a József Attila szemléletváltásait leíró jellemzést tekintve: „József Attila gondolkodása nem modulszerű, »cserélgetés« gondolkodás. Bár jellemzője az ambivalencia, ami a kívülálló számára váltásokként mutatkozik meg, ezek a »fordulatok« egy egészelvű gondolkodás közegében zajlanak le. Ha változik álláspontja, s látszólag csupán egy-egy tézist »cserél« is ki, valójában ezzel a cserével az egész beállítódás megváltozik. De amin túljut, azt nem eldobja, lomtárba utalja, hanem valamiképpen továbbgondolja, folytatja. [...] Magyarán, és szempontunkból konkretizálva mindezt: a poésie pure elve József Attilánál csakis mint egy rendszerelvű gondolkodás éppen átalakuló részeleme jelenhetett meg. S így a poésie pure koncepciója nem érvényteleníthette mindazokat a tapasztalatokat és megfontolásokat, amiket addig a költészetről kialakított magának. "ls

13 Egyetlen releváns, Vágó Márta által felidézett József Attila-megnyilatkozás: „tiszta költészet ironikussá torzítva, miért ne? írtam is már ilyesfélét. [..JA tiszta költészetet szeretem legjobban, és a groteszk nekem nagyon fekszik." Vágó Márta: József Attila. Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1975. 100.

14 Ezt a gondolatmenetet bővebben kifejtettem „A Duna gombostű ha volna". József Attila humoráról című tanulmányomban. In: (szerk.) Kántor Lajos: Ha eljönnél... József Attila és a Korunk 1929-2005. Komp-Press, Kolozsvár, 2005. 357-369.

15 Lengyel András: i. m. 146.

110