Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 9. szám - Kerekes Ibolya: Tanyaáldozat: Bárth János: Tanyasors, gazdasors
Kerekes Ibolya Tanyaáldozat Bárth János: Tanyasors, gazdasors Egy csepp a tengerből? Vagy inkább egy cseppben a tenger? Ez a kérdéspár merült fel bennem újra és újra Bárth János Tanyasors, gazdasors című könyvét olvasva. Anyai nagyszüleinek élete és tanyája elevenedik meg a kötet lapjain. Keservekkel és örömökkel, hétköznapokkal és ünnepekkel, születéssel és halállal. Egy mára letűnt, egyszerű és mégis bonyolult világ. Egyszerű, letisztult életek a rokoni, baráti és szomszédsági kapcsolatok megerősítő, megtartó bonyolult szövedékében. Egyszerű, letisztult épületek, amelyekben az évezredes paraszti tudás bonyolult tapasztalatrendszere nyilvánul meg. Egyszerű, letisztult gazdálkodás az adottságokhoz alkalmazkodni tudó, de az ősök ismereteit nem feledő bonyolult hagyományvilággal. Egy tanya kel életre a szemünk előtt. Egy fiatal pár, Rózsa Balázs és Kalmár Teréz 1924 novemberében nekiindul a közös életnek. Az őket körülvevő tájba és emberi kapcsolatokba beleszövődve megteremtik a maguk kis világát. Életük kiteljesedik, közösségük szilárd tagjaivá válnak, s az évek előrehaladtával láthatják munkájuk, fáradozásaik eredményét. Ebbe a kiteljesedett életbe nyomul be 1944/45 telén a szovjet hadsereg, s nyomában „a múltat végképp eltörölni" igyekvő új hatalom. Az organikus tanyai gazdálkodás a politikai rendszer áldozatává válik. Két évtizednyi gyarapodás után megkezdődik a lassú, három évtizednyi agónia. Lassan elveszítik megélhetésüket, lassan elfogynak mellőlük az emberek, lassan elfogy körülöttük a levegő. Mégsem hódolnak be az új hatalomnak. Nem fordulnak szélirányba, nem mennek el szocialista várost építeni, nagyipart létrehozni, szenet bányászni, új típusú mezőgazdaságot meghonosítani. A nehezebbik utat választják: hűek maradnak. Egymáshoz, elveikhez, hitükhöz, addig felépített életükhöz. Történetük nem ér boldog véget. Sorsuk - sok más társukhoz hasonlóan - ebben az új világban pusztulás, lassú halál. Tanyasors, gazdasors. Egy a sok közül. Életük egy csepp volt a tengerben? Vagy inkább ebben a cseppben láthatjuk meg igazán a tengert? Bárth János nem véletlenül ír erről a világról és erről a tanyáról. Maga is része volt. Ebből a kicsi világból, az illancsi Rúzsa-tanyából indult, s ért el a Bács-Kiskun Megyei Múzeumok igazgatói székéig az egyetemi katedráig. Soha nem tagadta meg múltját, őseit. Ő sem ment el szocializmust építeni, értelmiségi pályára lépve, tudományos sikereket elérve sem tudta beszippantani az akkori rendszer. Amíg tehette, újra és újra hazatért gyermekkorának e meghatározó helyszínére. Ez a tanya volt elindítója tudományos pályafutásának is: élete első, országos diákpályázatra beadott néprajzi dolgozatát nagyapja, Rózsa Balázs elbeszélései alapján írta meg. Bár egyetemi évei alatt egykori tanára, Barabás Jenő többször megfogalmazta abbéli nézetét, miszerint „nem szerencsés, ha a néprajzkutató saját pátriáját kutatja”, mégis vissza-visszatért nagyszülei tanyájára, merített az ott látottakból, hallottakból. Az évek, évtizedek alatt lassan (sok más mellett) a tanyák, a tanyarendszer avatott szakértőjévé vált. Oly sok tanya témájú publikációja után most visszatért a kiindulóponthoz, a „felnevelő" tanyához. A szerző családi kötődéseinek köszönhetően belülről, a maga teljességében láttatja a Rúzsa-tanya életét. Meglehetősen gazdag családtörténeti ismeretanyagot sikerült összegyűjtenie a rokonoktól. Történész és néprajzkutató lévén a népi visszaemlékezéseket levéltári adatokkal is igyekezett alátámasztani, vagy épp tisztázni, s immáron „adatközlői korba lépve" itt-ott saját emlékeivel, fiatalkori jegyzeteivel is kiegészíteni. A hatalmas adathalmazt logikusan, tartalmi egységekre bontva, monografikus igénnyel dolgozta föl. Hangsúlyozottan tudományos, néprajzi tanulmány megírását tűzte ki célul, s ezt mindvégig meg is valósította. Mégsem csupán elméleti magasságokból tekintett le a homokbuckák között állott tanyaépületekre, s az egykor benne élőkre. Nemcsak a nagy összefüggéseket igyekezett megtalálni és fölvázolni, hanem ezzel párhuzamosan törekedett a mindennapi élet kis történéseinek megörökítésére is. Ezek a „kis történések" (a tanyaépítés folyamatának mozzanatai, a ház körüli elfoglaltságok, a lányok hozományának összegyűjtése, piaci élmények, magyarok és svábok közötti kapcsolatok, hitéleti megnyilvánulások stb.) hozzák tapintható közelségbe az élet egészét. A Rózsákról és Kalmárokról feltárt széles körű rokonsági háló jól példázza, mennyire segít111
